Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Közösség az Egyházban

fölolvadástól, mint a faji egység és nagyság révületében tobzódó náci tüntetők. Simone Weil mély meglátásából kiindulva azt mondhatjuk, hogy az eltorzult nacionalista és vallásos lelkesedésben egy hamis transzcen­dencia élménye részegít meg. Mindkettőben valami egyéneket megolvasztó kollektív emóció ereje működik: a tömegek a saját kollektív emóciójukat imádják, a saját közös ösztönük ereje bűvöli el őket, és ezért adják fel em­beri méltóságuk alapját, az egyéni felelős cselekvés szabadságát. A kétfajta fanatizmus nem is könnyen választható el egymástól: a nacionalizmus a ki nem elégült vallásos ösztönt is mozgósítja, míg a vallásos vakbuzgóság gyak­ran vak nacionalizmussal párosul. Azonban a vallásos ösztön kollektív megnyilvánulása, pl. egy kisebb cso­port vagy nagyobb tömeg vallásos lelkesedése nem szükségképpen tér rossz útra: segíthet a hit kifejezésében, amennyiben a hit az egész embert és így érzelmeit is átformálja, továbbá másoknak is megkönnyítheti a hithez vezető utat. De a vallásos ösztönből fakadó lelkesedés önmagában még nem tudja létrehozni a hit és a szeretet Szentiélektől ihletett egységét. A kritérium itt is az, mint a nemzeti érzésnél: tiszta és egyetemes szere- letre vezet-e ez a lelkesedés, vagy klikket, másokat lenéző, sőt a többieket többé-kevésbé burkoltan megvető zárt csoportot alkot? Továbbá mennyire kívánja meg az egyéni felelősség a személyes lelkiismereti szabadság fela­dását? Ha az egység a Lélektől jön, akkor az egyszerre növeli az egyetemes szeretet és a személyes érettséget; az egyént nem felolvasztja, hanem integ­rálja a közösségbe. A Lélekben való egység megtapasztalása is megrészegít, de ez a hagyomány nyelvén sobria ebriet as, józan részegség, amelyben a személyes erkölcsi érzék megtisztul, nem pedig elhomályosul. Ezekre a megkülönböztetésekre szükség volt, hogy eljussunk az Egyház sajátos egységének a megértéséhez. Bár az Isten Lelke ott fú, ahol akar, és mindenütt jelen van, ahol az "ellenség"-et, az idegent igazi szeretettel elfogadó emberek élnek és cselekednek, mégis az Isten Lelke az Egyházban van "otthon", hiszen Krisztus apostolaira lehelte a Lelket, és ezek adják tovább az igehirdetésben, a szentségekben, a közösségi élet különböző meg­nyilvánulásaiban. A Szentatyák nemcsak u n a , hanem u n i c a Ecclesia-ról beszéllek. Azaz az Egyház nemcsak egységes, hanem egysége egydülálló és páratlan a világon, mivel a Léleknek, Krisztusnak és az Atyának, egyszóval magának a Szentháromságnak az egységében részesedik. Lássuk ezt most részlete­sebben: elsősorban az Egyház egységének Krisztushoz és a Szentiélekhez való viszonyát. Az örök Fiú emberré lett, belépett kontingens, idő és tér által meghatározott történelmünkbe. A zsidó nép fiaként Dávid házából, Máriától született, 12 galileait választott ki, hogy művét továbbvigyék, a zsidó szent iratokon nevelkedett, a zsidó húsvéti vacsorán a kenyeret és bort tette föláldozandó teste és vére életadó szentségévé. Feltámadása után Péter és Pál Rómába helyezte át a terjedő Egyház súlypontját. Egyszóval a megtestesülés miatt az Egyház egysége konkrét, történetileg meghatározott formákhoz van kötve. A történelem folyamán az Egyház egysége mindig a 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom