Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Közösség az Egyházban
fölolvadástól, mint a faji egység és nagyság révületében tobzódó náci tüntetők. Simone Weil mély meglátásából kiindulva azt mondhatjuk, hogy az eltorzult nacionalista és vallásos lelkesedésben egy hamis transzcendencia élménye részegít meg. Mindkettőben valami egyéneket megolvasztó kollektív emóció ereje működik: a tömegek a saját kollektív emóciójukat imádják, a saját közös ösztönük ereje bűvöli el őket, és ezért adják fel emberi méltóságuk alapját, az egyéni felelős cselekvés szabadságát. A kétfajta fanatizmus nem is könnyen választható el egymástól: a nacionalizmus a ki nem elégült vallásos ösztönt is mozgósítja, míg a vallásos vakbuzgóság gyakran vak nacionalizmussal párosul. Azonban a vallásos ösztön kollektív megnyilvánulása, pl. egy kisebb csoport vagy nagyobb tömeg vallásos lelkesedése nem szükségképpen tér rossz útra: segíthet a hit kifejezésében, amennyiben a hit az egész embert és így érzelmeit is átformálja, továbbá másoknak is megkönnyítheti a hithez vezető utat. De a vallásos ösztönből fakadó lelkesedés önmagában még nem tudja létrehozni a hit és a szeretet Szentiélektől ihletett egységét. A kritérium itt is az, mint a nemzeti érzésnél: tiszta és egyetemes szere- letre vezet-e ez a lelkesedés, vagy klikket, másokat lenéző, sőt a többieket többé-kevésbé burkoltan megvető zárt csoportot alkot? Továbbá mennyire kívánja meg az egyéni felelősség a személyes lelkiismereti szabadság feladását? Ha az egység a Lélektől jön, akkor az egyszerre növeli az egyetemes szeretet és a személyes érettséget; az egyént nem felolvasztja, hanem integrálja a közösségbe. A Lélekben való egység megtapasztalása is megrészegít, de ez a hagyomány nyelvén sobria ebriet as, józan részegség, amelyben a személyes erkölcsi érzék megtisztul, nem pedig elhomályosul. Ezekre a megkülönböztetésekre szükség volt, hogy eljussunk az Egyház sajátos egységének a megértéséhez. Bár az Isten Lelke ott fú, ahol akar, és mindenütt jelen van, ahol az "ellenség"-et, az idegent igazi szeretettel elfogadó emberek élnek és cselekednek, mégis az Isten Lelke az Egyházban van "otthon", hiszen Krisztus apostolaira lehelte a Lelket, és ezek adják tovább az igehirdetésben, a szentségekben, a közösségi élet különböző megnyilvánulásaiban. A Szentatyák nemcsak u n a , hanem u n i c a Ecclesia-ról beszéllek. Azaz az Egyház nemcsak egységes, hanem egysége egydülálló és páratlan a világon, mivel a Léleknek, Krisztusnak és az Atyának, egyszóval magának a Szentháromságnak az egységében részesedik. Lássuk ezt most részletesebben: elsősorban az Egyház egységének Krisztushoz és a Szentiélekhez való viszonyát. Az örök Fiú emberré lett, belépett kontingens, idő és tér által meghatározott történelmünkbe. A zsidó nép fiaként Dávid házából, Máriától született, 12 galileait választott ki, hogy művét továbbvigyék, a zsidó szent iratokon nevelkedett, a zsidó húsvéti vacsorán a kenyeret és bort tette föláldozandó teste és vére életadó szentségévé. Feltámadása után Péter és Pál Rómába helyezte át a terjedő Egyház súlypontját. Egyszóval a megtestesülés miatt az Egyház egysége konkrét, történetileg meghatározott formákhoz van kötve. A történelem folyamán az Egyház egysége mindig a 14
