Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Közösség az Egyházban
Természetesen mindezeknek a fordítottja is megvalósulhat. Az emberi szabadság ezen a téren is súlyos felelősséget hordoz. Egy bizonyos adott közösség lehet önérték, de lehet az a keret is, amelyben a résztvevők pokollá teszik egymás életét. Lehet értékek hordozója és terjesztője, de az embertelenség melegágya is. A közösség emberi alkotmány, melynek megfelelő típusa és megfelelő belső jellemvonásai megtervezhetők és megvalósíthatók - ha nem is valamiféle elvont maximális elgondolások, de mindenképpen a konkrét lehető optimum értelmében. Kereszty Rókus KÖZÖSSÉG AZ EGYHÁZBAN Megpróbálom az egyházi egység teológiáját az élmény oldaláról megközelíteni, hogy az Egyház egysége úgy álljon elénk, mint az ember alapvető vágyaira felelő, de egyben ezeket a vágyakat gyökeresen átformáló isteni valóság, nem pedig csupán elvont fogalmak gyűjteménye (1). Olyan élményekből indulok ki, amelyeket többé-kevésbé, különböző formában mindannyian megtapasztaltunk. Az egyik legelemibb erejű egységélmény egy elnyomott népcsoport összefogásában, valamilyen közös megmozdulásában alakulhat ki. Azt hiszem, ez az egységélmény sokkal szenvedélyesebb, ha nemcsak az egyforma társadalmi elnyomásból származó közös sérelmek kapcsolják össze a tömeget, hanem egy közös nemzeti illetve nemzetiségi kultúrában gyökerező összetartozás tudata. Ha ezt a közös nyelvű és kultúrájú otthon, falu, város vagy nemzet létét fenyegeti veszély, az összefogás és az ebből fakadó összetartozás élménye sokkal erősebb és mélyebb, mintha pusztán az azonos munkaviszonyon alapuló közös érdekből származnék. Sok példa közül egyet említek: az 1988. június 27-i tüntetést a Hősök terén. Az erdélyi magyarok végveszélye mennyi magyart indított meg nemcsak Budapesten, hanem a világ minden részén. Hányán éppen a tüntetésben felvonulva vagy a televíziót nézve döbbentünk rá arra, amit esetleg már régóta a tudat alá süllyesztettünk: hogy mi magyarok mindannyian egyek vagyunk. Ezeréves közös történetünk szimbólumai, mint pl. a Szent Jobb, amely előtt a zászlóvivők a tüntetés elején tisztelegtek, Szent László, akinek ünnepén mindez történt, a Himnusz közös éneklése, és az óriási tömeg látványa egy minden racionálisan megalapozott, egyetértésen túli érzelmi egységet hozott létre, amelynek félelmetes ereje lenyűgözte, magával sodorta és "megrészegítette" az egyéneket. Egy ilyen közös szenvedély bűvöletében egybeforrott tömeg mindenre képes: könnyen manipulálható. Szerencsére az erdélyi tüntetés vezetőinek okos józansága ünnepi komolyságot és higgadtságot eredményezett az egész tömegben (már amennyire ezt innen külföldről fel lehetett mérni). De tudjuk, hogy történelmünk folyamán és 12
