Szolgálat 82. (1989)
Eszmék és események - Levelesládánkból
v a 1 a köréje gyűlt , hasonló célt kitűző' keresztények számára olyan életkeretet adott, amelynek segítségével mind az egyén, mind a közösség életében megteremtődhet a rend. kialakulhat az egyensúly. Felismerte, hogy a minden rendezettség alapja és feltétele az Istennel való szoros kapcsolat, az Ő keresése. Ez az istenkeresés határozza meg mindazok életét, akik elfogadják a Regula irányítását. A keresésben az ember - szerzetes - nemcsak felismeri az Istenhez tartozás szükségességét, de elismeri és tudatosítja az ebből fakadó feladatot: közösséget kell vállalnia az emberekkel is. A történelem folyamán ezt fogalmazták meg az ún. bencés jelmondatban: Imádkozzál és dolgozzál! A bencés közösségek, monostorok a világtól elvonulva dicsérték az Istent és szolgálták az embert. Benedek még egységben látta és szabályozta a szerzetesi életet. Fontosnak tartotta az imádság és a munka, a kontempláció és az akció egységét. A test-lélek ember számára ad a teljesség eléréséhez szükséges eszközöket Regulájában. A közösség a személy kiteljesedésének szükséges feltétele. Ezért helyez nagy súlyt a közös élet néha aprólékosnak tűnő szabályozására. Az egészséges közösség tud csak segíteni az elkötelezett élet megvalósításában, és a teljesértékűegyénekből alakulhat ki életképes közösség. A monostor így lesz iskola - az Űr szolgálatának iskolája - ahol a szerzetes tanítvány marad, vagyis tanul, hogy életével másokat taníthasson. Az igazi Mester Krisztus. Az a p á t mint az Ő helyettese gondoskodik a közösség tagjairól, övei atyja. Az apáti hivatal meghatározó a benedeki közösségben: ő kapja meg a rendezés karizmáját, hogy a sokféle emberből kialakuljon az egység. így élő regulaként az adott körülmények között alkalmazza Benedek szabályait, határozza meg a közösség életének kereteit. Ezért változhat és változtatható a bencés életet jellemző istendicséret és munka.A kettő harmonikus egységének megteremtése minden korban sajátos feladatként jelentkezik a monostorokban. Voltak időszakok, amikor a liturgia végzése volt a bencés közösségek sajátja, máskor a munkára helyezték a hangsúlyt. De bármennyire meghatározó volt a munka, a közös ima - az Opus Dei végzése - soha sem hiányzott a bencések életéből. A liturgia a közösségi lelkiség alakítása szempontjából is fontos. Hiszen minden munkának, de magának a közösségnek is ez a forrása, meghatározója. Ebből érthető a benedeki elv: "Az istenszolgálatnak semmit elébe ne tegyenek!" A magyar bencések közel ezer évi szolgálatát az evangéliumi, a Regulában megrajzolt életeszmény határozza meg. A 996-ban Pannónia Szent Hegyén letelepedett közel tucatnyi bencés szerzetes vállalta a fiatal magyar nép térítését, megvetve ezzel nemcsak a kereszténységnek, de az államiságnak is az alapjait. A Szent Márton-hcgyi monostor - Pannonhalma - évszázadokon át az ország épségének megőrzésén munkálkodott. A monostorok, ha nem kapcsolódtak be mindig a világi ügyekbe, de csendes - imádságos és munkás - jelenlétükkel a magyar kereszténység őrhelyei. A változó körülmények között állandóan voltak bátor és elszánt bencések, akik a Regula discretio-jával megtalálták a helyes utat. Vállalásával, a benedeki élctcszmény megvalósításával, példa-értékűén mutatták meg egyén és közösség számára a rendezett életet. A monostorok hatottak a környezetre, de ezen túlmenően a bencések bekapcsolódtak a lelkipásztori munkába is; később a nevelés-oktatás lett fontos munkaterületük. 1802 óta - a kor igényét teljesítve - a középiskolás ifjúság nevelésével sajátos színezetet öltött a magyar bencés élet. 1948-ig a szerzetesek nagy része a tíz gimnáziumukban tanított. Az öt apátságban - Pannonhalma, Bakonybél, Tihany, Cclldömölk, Zalavár - és a közel harminc plébánián lelkipásztori munkát végeztek. A harmincas évek kezdeményezése volt a brazíliai magyar lelkipásztorkodás megszervezése. A Sao Paolo-i alapítás ma önálló perjelségként folytatja a magyar bencések hagyományait. 1950 óta két gimnáziumban - Pannonhalmán és Győrött - van lehetőség a közel két évszázados hagyomány folytatására. A lelkipásztori munka a Pannonhalmi Területi Apátságplébániáin most van megújulóban. A nyolcvanas évek elejétől a bencés növendékek, akik tanari diplomát szereznek a budapesti egyetemen, a Szent Benedek Tanulmányi Házban élik szerzetes életüket. Pannonhalmán, a főmonostorban a szerzetes életre készülnek a növendékek. A noviciátus után teológiát tanulnak. Céljuk, hogy véglegesen elkötelezzék magukat az egész életre szóló szerzetesi, bencés életalakításra, a közösségben való állhatatos és engedelmes megmaradásra. A sokféle munkába egyesek valamilyen szakma mestereiként, mások a lelkipásztori munkát vállaló papként vagy középiskolai, főiskolai tanárként kapcsolódnak be. S9
