Szolgálat 82. (1989)
Eszmék és események - Nehezen válhatnak szentté a házasok? (G. Danneels)
Találkozót Magyarországon. Ezen Dr. Paskay László, bíboros prímás köszöntötte a Magyarországra nem elsó' ízben látogató Roger testvért s a fiatalok ezreit. A találkozó után Roger testvér úgy nyilatkozott magyarországi tapasztalatairól, hogy igen nagy reményekre jogosítanak. A Levél orosz földről című írás még 1988-ban keletkezett a Szovjetunióban, ahol Roger testvér néhány napig vendégként részt vett az orosz egyház fennállásának ezeréves ünnepségein. A levélben a szerző többek között ezekkel a szavakkal fordul a Feltámadotthoz: "Úr Krisztus, ha sebeket hordozunk is. a te titokzatos jelenlétednek csodája mindent fölülmúl. Ily módon megkönnyebbülve és felszabadulva, veled járjuk utunkat, Krisztus, igédben bizakodva: Ne nyugtalankodjéka szíve tekés ne féljen - az én békémet adom nektek." A levelet négy részre osztották és a kiscsoportok ezeket a kérdéseket beszélték meg: 1. A szív békéje, 2. Krisztussal járni, 3. Tegyük minden emberszámára lakhatóvá a földet, 4. A közös imádság öröme. A résztvevőknek kiosztott lapon mindegyik témához ajánlottak szentírási olvasmányokat és néhány vitaindító kérdést. Amint az lenni szokott, ezek a kérdések megnyitották a szíveket és a csoportfoglalkozásokon sokan hozták elő rég megoldatlan problémáikat. Nagy élményt jelentett mindenkinek a bizalom légköre, ami az egyes kiscsoportokban a nyelvi különbözőségek ellenére kialakult. A taizéi kezdeményezés, bármerre zarándokol is a földön, lassan, de biztosan érleli gyümölcseit: a kiengesztelődést, a bizalmat, a szeretetet. Hiszen minden találkozón ez a kérdés kap hangsúlyt: Mit tehetek saját otthonomban, munkahelyemen, iskolában, sportpályán annak jegyében, amit itt kaptam? A pécsi találkozó, a rossz időjárás ellenére is nagy lelkesedést váltott ki. Hogy ugyanakkor eredményes volt-e, az ezután derül ki a fiatalok életén keresztül. Kanadai résztvevő NEHEZEN VÁLHATNAK SZENTTÉ A HÁZASOK? (A családév beköszöntője) Vessünk egy pillantást a Szentcsaládra. El kell ismernünk, hogy ez egy sajátos család... Lényegében a következő kérdés foglalkoztat: Hogyan szentelődhetünk meg a családban?... A városok hatalmas méhkasokhoz hasonlítanak: sürög-forog az élet az irodákban, az áruházakban halmozzuk az "édes árukat" és az automata bankok előtt rajokban várakoznak az emberek. Nosztalgia támad a "Csendes éj" után? Nem lenne jobb remeteségbe vonulni? Ezekben a városi méhkasokban is lüktet a szentségre való felhívás? Vonatkozik ez mind a családokra, mind a kolostorokra? I. A CSALÁD ÉLETSZENTSÉGE KORUNKBAN A Lélek ott fúj, ahol akar "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48). Az Úr felszólítása mindenkinek szól, nemcsak a kiválasztottaknak. Vele intézem szavamat hozzátok: családok, házastársak, szülők és gyerekek. Meg szeretnélek győzni titeket, a Szentlélek erejével, hogy a szentségre szóló felhívásnak nem a családon kívül vagy ennek ellenére kell megvalósulnia. AII. Vatikáni Zsinat hangsúlyozza, hogy a világiaknak a "világban" kell megszentelődniük, nem "e mellett", hanem ott, ahová Isten helyezte őket. Fontos, hogy emlékezetünkbe idézzük ezt, mivel sok házas azt gondolja, hogy "egy kicsit mégiscsak a házasság ellenére" kell szentnek lennie. Mi kedvetlenít el minket? Nemegyszer hallom a házasoktól: "Szeretnék szent életet élni, de szinte minden elvon az Istentől: fejünk és szívünk tele van ezer gonddal! Azonfelül - folytatják - nem élünk magunkban: személyes megszentelődésünk állandóan szembeütközik másokkal..." 76
