Szolgálat 82. (1989)
Az egyház szava - A hit és inkulturáció (Nemzetk. Teol. Biz.)
ságát", s azáltal igyekszik magának visszaszerezni a misztériumot, hogy alkalmazkodik az uralkodó kultúrához. De a hit alapja nem az "emberi bölcsesség, hanem Isten ereje" (lKor 2,5). b) Az apostoli hagyomány: a hit inkulturációja és a kultúra megváltása 28. A pünkösddel megkezdett "végső' idődben", a feltámadt Krisztus, az alfa és omega, belép a népek történetébe: feltöretik a történelem - vagyis a kultúra pecsétje (Jel 5,1-5), és a Szentlélek kinyilvánítja, közszerűvé teszi és közli mindenki számára. Ennek a kinyilatkoztatásnak és kommúniónak a szentsége az Egyház. Központosít minden kultúrát, ahol befogadják: a tengelyt az "eljövendő' világba" helyezi; helyreállítja a kommúniót, amelyet megtört "ennek a világnak a fejedelme". Következésképpen a kultúra "eszkatologikus helyzetben" van: Krisztusban kiteljesedése felé irányul, de nem menekül meg, nem mond ellene a gonosznak. 29. Minden helyi és részegyháznak az a hivatása, hogy szentség legyen a Szentlélekben, amely egy adott kultúra testében a keresztrefeszített és feltámadott Krisztust tükrözi: a) A helyi új- vagy régi egyház részesedik a kultúrák dinamizmusában és viszontagságaiban. Bár eszkatologikus helyzetben van, próbáknak és kísértéseknek van alávetve. b) A "keresztény újdonság" a helyi egyházakban a kultúráknak megfelelő kifejezési formákat szül (a tanítás megfogalmazásának módozataiban, a liturgia szimbólumaiban, a szent példaképekben, a jogi irányelvekben stb.). De az egyházak közötti kommúnió mindig megköveteli, hogy a kulturális "test" ne emeljen válaszfalat az apostoli hit kölcsönös elismerésében és a szeretet szolidaritásában. c) A népekhez küldött egyház csak akkor tanúskodik az Úrról, ha - figyelembe véve kulturális kapcsolatait - hozzá hasonul megtestesülésének első önkiüresedésében és éltető szenvedésének végső megalázkodásában. A hit inkulturációja az apostoli hagyomány egyik kifejezője, amelynek drámai vonását Szent Pál több alkalommal aláhúzza (vö. 1. és 2. levél a ko- rintusiakhoz)... III. AZ INKULTURÁCIÓ JELEN PROBLÉMÁI 1. Eddig elsőnek filozófiai szempontból vizsgáltuk a hit inkulturációját (a természet, a kultúra és a kegyelem viszonyát); majd a történelem és a teológia szemszögéből (az inkulturáció az üdvtörténetben)... A népi vallásosság 2. Ez a fogalom főként ott merül fel, ahol a kereszténység már régebben gyökeret vert. Itt a hit és keresztény jámborság mélyebben összefonódott mind a kultúrával, mind pedig a hit felvétele előtti formákkal. A hívek gyakran egyszerű módon: ünnepekkel és zarándoklatokkal, tánccal és énekkel fejezik ki vallásos élményeiket. Ilyen esetekben "élő szintézisről" beszélhetünk, mivel eggyé válik "a test és a lélek", az egyházi kommúnió és a társadalmi struktúrák, az egyén és a közösség, a keresztény hit és a 55
