Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Teleki Béla: Holtomiglan-holtodiglan?
Beépülhetett a fiatalba a félelem az Istentől, az Egyház gyűlölete, amit azután átvisz a szertartásokra. Ám a szexuális szabadosságot pártoló, a házasság felbontását szentesítő közvélemény is arra neveli a fiatalokat, hogy azonosuljanak (A. Bonduva és A.C. Huszton, 1971) a közszellemmel. Ez az azonosulás a közvéleménnyel azután bilincset jelent a fiatal erkölcsi és házas életében. "A szavak mozgatnak, de a példa ragad magával” - mondja a régi latin bölcsesség. Vitathatatlan, hogy a rossz példa megsebez fiatalt és felnőttet egyaránt. Az utánzás tulajdonképpen a magasabbfokú tanulás, a "szabad azonosulás" (identifikáció - A. Bondura): főképp az életvitelt tanuljuk ilyetén. Mármost, ha a gyermek szeme láttára hűtlenkedik a szülő vagy kicsa- pong az idősebb testvér, ez a magatartás válik "követendő példává". Amikor a gyermek felcseperedik, csak a szeretkezésre képes: nehezen köt házasságot, halogatja az esküvőt, és ha egyszer mégis "kötélnek áll", a hűség nem lesz kenyere. A példa azonban erősen befolyásolja a felnőtt embert is. Egy érett keresztény fiatal panaszkodik: "Becsületesen akarok élni, tartózkodom a kicsapongástól és szabadosságtól de úgy érzem magam, mintha nem lennék normális, kilógok a sorból!" A házas asszony is így mentegeti hűtlenségét: "Ma már ez talán nem is bűn, hiszen mindenki így viselkedik. Nem szökhetünk meg ebből a világból!" A. Bandura (1962) s mások (Sears, Maccoby, Levin, Zajonc) tanulmányozták a példaadás szempontjából a tájékoztatási eszközöket: filmeket, újságokat. Megállapították, hogy az agresszív jelenetekkel szinte mindig azonosul a gyermek és fiatal, de nagyon komolyan befolyásolják ezek a jelenetek a felnőtt ember viselkedését is. Midőn a filmek és videók (krimik, szexfilmek, rajzfilmek) valamint a képeslapok agresszivitással és a perverzitásig menő szexualitással telített minőségét látjuk, nem csodálkozhatunk, ha gyermekeink tanulnak a rossz példákon: a szabadosság és kicsapongás, majd később a hűtlenség híveivé lesznek. És a felnőttek! Hányszor próbálják elérni azt a szexuális élvezetet, amit a tévében "tanultak". Mivel az rendszerint megvalósíthatatlan, kicsapongásban keresnek más partnereket: "Hátha!" 3. És a megoldás? Sok szülő és lelkipásztor kérdezi szinte kétségbeesve: Van itt megoldás? Mit tehetünk? Számtalan fiatal is úgy szenved a pszichikai terhek és a közvélemény nyomása alatt, mint a partra vetett hal: szeretne normális életet élni, s mégis a "gonosz bilincsében" vergődik. De, kérem, mi a normális élet? Charlotte Bühler pszichológusnő kimutatta, hogy az emberi életet jellemzi a tartósságra való törekvés. A normális tehát a házasságkötés, amikor Isten színe előtt és Isten erejével tartósítja a két fiatal áldozatkész szerelmi kapcsolatát az egész életre. És normális a hűség; kitartás a szeretett személy mellett: "holtomiglan-holtodiglan". Érdekes, hogy már a
