Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Teleki Béla: Holtomiglan-holtodiglan?
régi, pogány rómaiak jogi elve a házasságról ez volt: "consortium omnis vitae" (teljes életközösség, a jó és a rossz életre szóló vállalása). Mit tehet a szülő, lelkipásztor és hitoktató a jövő generációért? Könyveket kellene erről írni. Itt csak ennyit mondhatunk: óvja és nevelje. Óvja a saját, a környezet, a tájékoztatási eszközök rossz példájától. Ha a gyermek hűtlenséget, házasságtörést, válást látott vagy tapasztalt, beszéljük azt meg vele, igyekezzünk kihúzni az élmény méregfogát pozitív példák előho- zásával. Fiataljainkkal is rendszeresen s éles kritikával vitassuk meg a sztárok viselkedését. Neveljük gyermekeinket és fiataljainkat saját jó példánkkal. Segítsük minél több pozitív és jó példával az "utánzással" való tanuláson át az azonosulást a keresztény családeszménnyel: hűséggel, áldozatos és odaadó szeretettel. Szorgalmazzuk a családban a meleg, meghitt és bensőséges légkört, hogy családjaink lágy ölén megteremhessen a "félelemmentes", önfeláldozásra és önátadásra képes, saját lábukon is megállni tudó, önbizalommal és pozitív önérzettel rendelkező, a kockázatot és bizonytalanságot, ugyanakkor a végérvényeset és törvényszerűséget is vállaló új generáció. Ebben sokat segíthet a hitoktatás, a katolikus cserkészet stb. Persze csak akkor, ha itt megkedveltetjük a vallási ideálokat és a keresztény erkölcsi elveket. Ajánlom, hogy a hitoktatás és cserkészmozgalom szokványos programjába bekerüljön a külön képzés a családról és a családi erkölcsökről (házasságra nevelés: vö. Teleki, 1985). S mit tehetünk a hűtlenek, vagy a házasságra magukat elszánni képtelenek gondozásában? - Ismét csak néhány elvre szorítkozhatunk. Befolyásolnunk kell a közvéleményt a szószékről, ifjúsági oktatással és a felnőtt nevelés minden módszerével. Nem hanyagolhatjuk el a sajtót (újságok, könyvek, propagandaanyagok), de szükséges azon is töprengenünk, hogyan érhet el egyházunk a tömegekhez a rádió és a tévé hullámain is. Célunk nem a konkurrencia, hanem a keresztény elvek és erkölcsi normák beépítése az ellaposodott közvéleménybe, s annak magasabb erkölcsi szintre emelése ezáltal. A képeslapok és a tévé különösen alkalmasak lehetnek arra, hogy a hűség, a szexuális erkölcsösség és házassági szentély tiszteletének ideáljait és példaképeit a nagyközönség elé állítsuk. A szülők és lelkipásztorok sajátságos feladata a keresztény környezet megteremtése. Az egyén ugyanis "elmagányosodik" akkor is, ha tömeglakásban él. Ez korjelenség. A támaszrendszer nélkül maradt jó keresztény tehetetlen, gyönge és hanyatlás veszélyezteti. Hatványozottan érvényes ez az ifjúságra: környezet nélkül képtelen élni; a divatáramlatok és tévelygések áldozata lesz. A keresztény bázisközösségek, a családi csoportok (vö. Teleki, 1989) biztosítnak támaszrendszert, keresztény környezetet, ahol a fiatalok (bázisközösségekben és családi csoportokban) valamint a felnőttek (családi csoportokban) egyaránt megerősödnek hitükben és erkölcsi tartásukban, s ezzel a házasságra való képességükben és a hűségben is. "Dicsérjük Jézust, aki nem vetett gyilkos követ a házasságtörő asszonyra, hanem kimentette a törvényesen felhatalmazott, hóhéri kötelességük teljesítésére készülő ember-testvérei közül... DicsérjükJézust, az Isten Fiát, 34
