Szolgálat 82. (1989)

Tanulmányok - Teleki Béla: Holtomiglan-holtodiglan?

kázatot, bizonytalankodik, képtelen dönteni. Merev, összeférhetetlen ember is lehet, aki senkivel sem jön ki hosszabb időszakon át. Jegyessége túl sokáig tarthat, esküvőjének időpontját többször is elnapolhatja, mert a "szerelem veszélyes játék"."

"No, mikor lakodalmaskodunk már?" - kérdezi a plébános a négy éve udvarló legényt. "Atya, nem szabad elhamarkodni. Addig nem házasodom, míg nem leszek biztos, hogy sikeres lesz a házasságom." - Ha abszolút biztosra akar valaki menni, soha sem kezdhetnénk neki a tanulásnak vagy bármilyen feladat elvégzésének. Bízni kell Istenben, önmagunkban, másokban, az adottságokban. Érvényes ez a párkapcsolatra és a házasságra is. Nem számtan ez; boldogságunkat meg kell alkotni hittel, bizalommal.

Az ilyen ember alkata józanságra hajló: számítgató, tépelődő, kissé anyagias. Ha gyermekkorában erősen fékezték és elnyomták a "szabad-nem szabad" rideg erőltetésével, vagy ha kaotikus környezetben nevelődött, a kényszercselekedetek beteges útjára szorul, s ezzel kétséges lehet alkalmassága a házasságkötésre, hűségre és a hitvesi boldogságra.

A hiszteroid személy fél a szükségszerűségtől, a végérvényességtől, szabadsága elvesztésétől. Ellenpólusa a kényszerképzetes egyéniségnek: élvezi a kockázatot, mert fél a lehatárolástól, hagyománytól, törvényszerűségtől. Minden ingerét lehetőleg azonnal ki kell elégítenie. Az elhamarkodott lépések embere. Sajnos nem számol tettei következményeivel, ezekért felelősséget sem vállal. "Élvezi" a szerelmet, a kábulatot, a szenvedélyt. Vonzza a határokat átlépő élmény: a "jöttem, láttam, győztem" szelleme. Partnerében is önmagát keresi és csillogni akar. "Minden ujjamra találok én már száz férfit/nőt is" - dicsekszik. És ha tényleg talál valakit, inkább csak követel, de adni nem képes.

Könnyen válik Don Juan-félévé, aki csak hódítani képes, de átcsaphat férfi- vagy nőgyűlölőbe is.

Alkatát egyébként az élénkség és fogékonyság jellemzi. Nagyszerű társas lénnyé fejlődhetett volna, ha a kaotikus környezet, az anyából vagy az apából való teljes kiábrándulás a beteges útra nem állították volna. Áz is megtörténhet, hogy szülei benne akarták elérni azt, ami nekik nem sikerült: hegedűművészt nevelni pl a botfülű gyermekből, "mert én mindig szerettem volna zenét tanulni, de nem volt lehetőségem. Az én gyerekemnek biztosítom" - érveléssel.

Bizonyos az is, hogy a hitoktatás, vallásos nevelés hiánya vagy éppen a különböző félelmek (az újtól, a szokatlantól, a kötelezőtől, a törvé- nyesítéstől) az esküvői szertartást idegen, elriasztó fénybe állíthatják: sokan nem képesek az oltár elé állni még akkor sem, ha szeretnének házasságra lépni.

Storak kutatta a nevelés hatását a fiatalokra. Megállapította, hogy a szorgalmazott azonosulás (a nevelés) a gyermek és fejlődő fiatal természetes igénye és éréséhez elengedhetetlenül szükséges. Ha azonban a társadalomban elhatalmasodik a szekularizálódás, sőt az Egyház hatását mindinkább háttérbe szorítja a hitetlen, istentagadó és a keresztény erkölcsöt nevetségessé tevő közvélemény, akkor ez veszi át'a nevelő szerepét.

32