Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Pap vagy mindörökké
Jézus szolgálati papságot is adott népének, amely sokkal radikálisabb, teljesebb azonosulást jelent Krisztus papságával életformában, elkötelezettségben, az idő, képességek, fizikai és pszichikai erők Istennek való átadásában. Ez a szolgálati papság elsősorban a keresztény közösség szolgálatára lett teremtve: a felszentelt pap, Krisztussal egyesülve, Isten és az Ő népe között "közvetít", azaz a keresztény nép a felszentelt pappal együtt, annak kezei, szavai által ajánlja fel áldozatát, Krisztus áldozatát, az eukarisztiát az Atyának és az ő ajka és kezei által kapja meg Isten tanító szavát és gyógyító, megszentelő szenségeit. Mind a keresztség és bérmálás, mind az egyházi rend szentségi jegye eltörölhetetlen, azaz örök. Amint a megkeresztelt, megbérmált keresztény lehet lanyha, közömbös vagy rossz keresztény, de nem lehet többé nem keresztény, úgy a felszentelt pap is lehet lanyha, besavanyodott vagy éppen bűnös pap, de soha többé nem veszítheti el a papságát. Mind a keresztség és a bérmálás, mind a papszentelés által Krisztus papságában részesedünk, amely megmásíthatatlan, örök valóság. Papságunknak nincsen kezdete: Isten gondolataiban, terveiben jelen volt örök időktől kezdve; és hasonlóképpen nem lesz vége sem, mert a szentségi jegy eltörölhetetlen. A papsághoz lényegesen hozzátartozik az életre szóló eíkötelezettség, mert valami olyan ontológiai átalakulás történik a papszentelés által a személyben, amit sohasem lehet meg nem történtté tenni, lényegileg és egyszer s mindenkorra az illető más, mint ami előtte volt. Amint a keresztség következtében lényegi változás jön létre minden emberben: "Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény" (lKor 5,17), úgy hasonló minőségi változás történik a papban is a felszentelés által. Szent Pál minden levele két részből áll. A levél első fele tarnt. A címzett helyi egyház pillanatnyi helyzetét, igényeit tartva szem előtt, kifejti a keresztény jóhír egyes tárgyköreit, megmagyarázza, milyen nagy dolog, milyen kiváltság kereszténynek lenni. A levél második fele megmutatja, hogy ez a kiváltságos, Krisztusban megélt keresztényiét meghatározott életformában kap kifejezést, azaz hogy a feltámadt Krisztussal egyesült élet bizonyos erkölcsi normák követésében valósul meg. Már ebben a sorrendben is megnyilatkozik Szent Pál alapelve: az erkölcsi normák nem kívülről ráerőszakolt kényszerzubbony a keresztény emberen, hanem a keresztény emberből szinte spontánul fakadó cselekvési mód. Isten kegyelmének alakító ereje mutatja meg magát a keresztény ember életmódjában. Ez az elv érvényes a papra is: a papszentelés kegyelme olyan létrendbeli változást hozott létre a személyében, amely szinte spontán módon megnyilatkozik a mindennapi életformában is. A "szinte" szó a spontán mellett azt jelenti, hogy nincsen erkölcsös élet az illető személy szabad hozzájárulása, személyes erőfeszítése nélkül, míg a "spontán" szó arra mutat rá, hogy az állapotnak megfelelő erkölcsös élet a keresztény és papi lét természetéből következik, s aki együttműködik személyes állapotának kegyelmeivel, az emberfeletti nehézségek nélkül éli meg az állapotának megfelelő "szent", "tökéletes" életformát: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48); "Mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek 25
