Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Pap vagy mindörökké
kifejezés önellentmondás. Ez a szerelem természete: "Bizony, bizony, mondom nektek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti... Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 12,24-25; 15,13). Az igazi szerelem mindent oda akar adni kedvesének, és ebben a "minden"- ben az emberi élet egésze, teljessége benne foglaltatik. Ilyen volt Jézus szeretete. Az utolsó vacsora és a szenvedéstörténet eseményeit bevezető mondat ez az ünnepélyes állítás: "Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie Atyjához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette" (Jn 13,1). Ez a "mindvégig" tartó szeretet a kereszthalálban érkezett el földi végéhez, érte el a célját, beteljesedését. Erre utal Jézus utolsó szava a kereszten: "Beteljesedett" (Jn 19,30). Ez a halál, a poklokra való leszállás Jézus szeretetből mind mélyebbre való alászállásának végpontja, ahol az Istenhez, a dicsőségbe való felemelkedés veszi kezdetét (vö. Fii 2,5-11). Jézus halálig tertó hűsége és engedelmessége mutatja a keresztény elkötelezettség jellegét, szabja meg önátadásunk mértékét. A szeretet nem ismer határt. Nem méricskél, nem számítgat, hanem mindent odaad, maradéktalanul, véglegesen, egyszer s mindenkorra, visszavonhatatlanul. Az Atya és a Fiú közötti szeretetkapcsolat, s annak mintájára a Mester és tanítvány szeretetkapcsolata, a halálos szerelem halálos komolyságát viseli magán: nem játék, nem tréfa, nem ismer alkudozást, nem lehet visszatáncolni. "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára" (Lk 9,62). Jézus jóhírének forradalmi újítása az Isten-szeretet és az emberek szere- tetének szoros összekapcsolása. "Ha valaki azt állítja, hogy: ’Szeretem az Istent’, de testvérét gyűlöli, hazudik. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki az Istent szereti, szeresse testvérét is" (ÍJn 4,20-21). Amikor Jézus háromszor kérdi az őt háromszor megtagadó Pétertől, ’Szeretsz engem?’, s amikor Péter háromszor megvallja: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek", Jézus parancsa Péternek mindháromszor: "Legeltesd juhaimat" (vö. Jn 21,15-17). Az Isten-szeretet emberek szerető szolgálatában valósul meg; az Istenszeretet közege az emberi közösség: az emberek kisebb-nagyobb szükségeinek, igényeinek kielégítése az Isten szeretetének legautentikusabb megnyilvánulási formája. Ennek a szerető szolgálatnak mintája és mértéke magának Jézusnak szeretete irántunk: "Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13,34; vö. 15,12). Amint Jézus, a jó Pásztor, életét adja juhaiért (vö. Jn 10,15), úgy Péternek és Jézus minden meghívott pásztorának is életét kell adnia a rábízottakért, egész életével, utolsó leheletig, halálig kell szolgálnia őket. A papi szolgálat nem valamiféle társadalmi munka, amelyet hosszabb-rövidebb ideig végzünk és bármikor abbahagyunk, hisz szívességből, nem kötelezettségből tesszük. A papi szolgálat az életre szóló, egyetlen nagy szerelem élettere, megvalósulási formája, egy másik személynek szerelemből, tehát feltételek és korlátozások nélkül elkötelezett élet létformája. 22
