Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Pap vagy mindörökké
Az egész Krisztus több, mint a Názáreti Jézus: magában foglalja Krisztus személyét, mint Főt, és az Egyházat, mint Krisztus testét. A papot nemcsak Jézushoz köti a házassághoz hasonló bensőséges kapcsolat, hanem az Egyházhoz is. De itt megfordul a metaforikus viszony: a pap Krisztusban, Krisztussal együtt, Krisztusként szereti az egyházi közösséget, s ebben a viszonyban lesz a pap alter-Christus, Krisztus hasonmása. Itt Krisztusban a pap a vőlegény és az Egyház Krisztus menyasszonya. Amint Szent Pál Krisztusra és az Egyházra alkalmazta a Teremtés könyve állítását ("’Ezért az ember elhagyja apját,anyját, feleségével tart, és a kettő egy ember lesz.’ Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom" - Ef 5,31-32), úgy, valami ehhez hasonló viszony jön létre a pap és a rábízott egyházi közösség között. Félelemmel töltse el a papot a felelősség: úgy, ugyanolyan intenzitású szeretettel kell szeretnie közösségét, mint ahogy Krisztus szereti az Egyházat - s ez a szeretet a keresztfán mutatkozott meg teljes mélységében. Azaz a papnak egész magát, egész életét fel kell áldoznia, oda kell adnia híveiért, teljes személyével, minden erejével, idejével tehetségével a hívei rendelkezésére kell bocsátania magát. Nemcsak hogy időbeli korlátozásról nem lehet szó a papi életben, de egy pap esetében még szigorúan vett "magánéletről" sem beszélhetünk, hisz még olyan emberi szükségletei kielégítése, mint az étkezés, pihenés is a hívei érdekében kell történjék. Hallottam egy kis erdélyi, csíki faluról melynek 90 év leforgása alatt mindössze két plébánosa volt: az egyik 50, a másik 40 évig szolgálta a közösséget, mialatt két világháború, többszörös határváltoztatás, politikai és gazdasági rendszerek felhői vonultak el a falu felett. E közösség mindennapjainak és papjuk egzisztenciájának ilyen emberéletet átfogó, szoros egymásbafonódása csakugyan hűen illusztrálja a népéért egész önmagát odaadó pap korlátlan elkötelezettségét Istennek és Isten népének. II. "Jákobnak álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva s a hegye az eget érte s Isten angyalai le és feljártak rajta. Az Úr fölötte állt és így szólt: ’Az Úr vagyok, atyádnak, Abrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom... Nézd, én veled vagyok" (Tér 28.12-14). Mi a pap? Közvetítő Isten és ember között. Híd, út, létra, telefonközpont, rádió adó-vevő készülék. Istenhez szól az emberek nevében, embereknek hirdeti Isten szavát. Az emberek áldozati adományait Istennek adja, kiosztja az emberek között Isten ajándékait. Minden papot "az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy Isten előtt képviselje az embereket..., mint olyan valaki aki megértő tud lenni a tudatlanok iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik" (Zsid 5,1-2). Almában Isten megmutatta Jákobnak a belőle származó nép helyét, hivatását az üdvösségtörténetben: papi nép lesz, papként, létraként fog állni Isten és a nemzetek között. Később, Mózes által Isten ezt világosabban is kijelentette: "Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, 23
