Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Pap vagy mindörökké
többre nincs is szükség. Isten válasza Szent Pál panaszára mindenkinek szól, akinek Isten küldetést ad: "Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében" (2Kor 12,9). Ha nem volnánk annyira gyöngék, ha nem volnánk annyira tudatában eleset- tségünknek, még esetleg saját magunk teljesítményének tulajdonítanánk, amit Isten ereje művel bennünk. Tehát éppen gyöngeségünkben mutatkozik meg Isten ereje, mint Isten ereje a maga valóságában. Szent Pál erre a felismerésre szinte ujjongó szavakkal válaszol: "Ezért legszívesebben a gyengeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben,... mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12,9-10). Abrahámot meghívhatta volna Isten negyven éves korában is. Talán csak azért várt Isten a meghívással addig, amíg Ábrahám el nem érte a 75 éves kort, Izsák születésével pedig Ábrahámnak egész 100 éves koráig, hogy Ábrahám és Sára biztosak legyenek abban: házasságuk magtalan, s így Izsák Isten különleges ajándéka a meddő, öreg házaspárnak. Isten az idős férj és feleség gyöngeségében mutatja meg minden kétséget kizáróan a maga jövőt építő erejét, ígéreteihez való hűségét. Abban a tudatban, hogy Isten ereje költözik belénk, már nem látszik olyan emberfeletti vállalkozásnak, hogy életre szólóan elkötelezzük magunkat a bennünket hívó Istennek, a tőle kapott küldetésnek. Ez a lépés a hit, a szeretet Személybe vetett hitnek az ismeretlenbe való ugrását jelenti; az Isten hűségébe vetett bizalom kockázatvállalását. Ábrahám döntése egzisztenciális döntés: rátenni egész életét, mindenét, amije van egy ismeretlen Isten ígéretére előzetes garancia nélkül; mindent feltenni egy kártyára. Mert ez az ismeretlen Isten nem egy pontosan körülhatárolt^ időben, anyagiakban meghatározott és korlátozott vállalkozáshoz kéri Ábrahám hozzájárulását, amelynek elvégzése után visszatérhet megszokott életéhez, életkörülményeihez, hanem egész élete, egész léte, mindene feladását és odaadását kívánja. "Ábrahám hitből engedelmeskedett a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy" (Zsid 11,8). Isten megvárja, hogy hajlandó-e Ábrahám erre az egzisztenciális ugrásra a semmibe: miután útnak mdult és meg is érkezett Kánaánba, szeretetszövetséget köt vele és elfogadja őt bizalmasának, akivel úgy beszél, ahogy a legmeghittebb barátok beszélnek egymással. Ekkor érti meg Ábrahám, hogy Isten hívása nem eg)7 kegyetlen keleti despota parancsa, hanem egy szerelmes Isten közeledése, aki szerelmet vár viszonzásul. A szerelem és halál nagyon közel állnak egymáshoz. Szerelmesek gyakran emlegetik a halált és halálig tartó hűségről beszélnek. Az igazán nagy szerelmes versektől egész a silány sláger szövegekig az örök szerelem megvallásaiban mindig ott ldsért a halál gondolata. Idézzük a Szentírás nagy szerelmes költeményét, az Énekek énekét: "Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág" (8,6). Rómeó és Júlia egyesülése a halálban irodalmi paradigma. Ma, a gyakori válások és a nemi promiszkuitás korában talán elhalványodott kissé a halálig tartó nagy szerelem ideálja, pedig a szerelem természeténél fogva örök. A "futó szerelem" * * 21
