Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Hűség és a személyiség kiteljesedése
jéhez, valamiképpen saját magát hazudtolja meg. A hűség ezért a töretlen élet gerince, a hűtlenség a gerincbe tört egyéniség tragédiája. Most csak nem is bűnről, hanem belső meghasonlottságról beszélünk. Az elmondottakból arra kell következtetnünk, hogy a jó és rossz problémája nemcsak személyes döntés kérdése. Az emberiség tapasztalata arra utal, hogy kell léteznie egy legmagasabb eszménynek, amely mindenki számára képes biztosítani a legnagyobb boldogságot. Ez pedig a szeretet. Szeretet és hűség A szeretet fogalom sajnos nem örül nagy népszerűségnek a pszichológiai szakirodalomban. Ennek egyik oka az, hogy sokmindenre alkalmazzák. Mást jelent egy püspöknek, mást egy filmcsillagnak, ismét mást Freudnak. A szeretet nem egyszerű ösztön, mint pl. a nemi ösztön, nem is egyszerű érzelem, mint a félelem, hanem érzelmi viszonyulás, összpontosítva. A hazaszeretet a szülőföld iránt tanúsított érzelmek összessége. Nehéz lenne felsorolni, milyen érzelmi egységekre lehet felbontani a szeretetet: odaadás, tisztelet, csodálat, gyengédség, büszkeség, de agresszivitás is a szeretett személy megvédése érdekében (ilyen értelemben volt "agresszív" Jézus, amikor kiűzte a kereskedőket a templomból: szeretett Atyját védte). Az ember akkor "szeret meg valakit vagy valamit", ha mindezek az érzelmek jelen vannak. Más szóval, mindig egész valónkkal és mindenestül szeretünk. A hűtlenség mindennek az ellentéte. Ezért érvényes rá a konklúzió: a hűtlenségben egész valónk pusztul el. Az igazi szeretet lényege a másik jóléte és boldogsága. (A hűtlenség ismét ennek az ellentéte: önmagunk keresése.) A szeretetlen - legyen ez bármi iránt tanúsított szeretet: család, barát, hivatás, Isten - olyan eszményt találunk, amely egyezik a megfelelő eszmény követelményével: képes kifejezésre juttatni minden érzelmünket; gyakorlati, amennyiben cselekvésre késztet; objektív, amennyiben alanya, tárgya rajtunk kívülálló valóság; cél- rairányuló és ezáltal összhangba hozza pszichés energiáinkat egymás között is, aminek következménye az összhang, vagyis a belső béke, lelki egész-ség. Váci Mihály lendületes verse kívánkozik ide ihlet- és magyarázatként: Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: - az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: - az érzelem! Ám nem csak holmi érzés, de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! (Váci Mihály: íylég nem elég) 15