Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Hűség és a személyiség kiteljesedése
létezik; csak hűséges, elkötelezett emberek vannak. Ezek élete pedig megfigyelhető, tanulmányozható. Elemezzük tehát a hű ember lélektani szerkezetét. Milyen élet ez? Első megfigyelésünk az, hogy ez értékre irányuló élet. Hűnek ugyanis csak valamihez vagy valakihez lehet lenni Azt jelenti, hogy valamit akkora értéknek tartunk, hogy önazonosságunk hordozójává válik. A teljesség szavatolója. Ezzel már érintettük a hűség alappillérét: a teljesség törvényét. Az "én”, akárcsak minden teremtett valóság, saját teljességére törekszik. Az életcél az élet teljessége. A teljességre, beteljesedésre való törekvés az élet legkényszerítőbb motívuma. Es ez érvényes nemcsak élettani, hanem pszichológiai és lelki szinten is. A nem-teljesség kifejezése az "éhség", a szó legtágabb értelmében. Az evangéliumi boldogság jut eszünkbe: "Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele" (Mt 5,6). A fiziológiában a teljességet "egészséginek nevezzük, az erkölcsben "töké- letesség"-nek, a vallásban "szentséginek, a lélektanban "önmegvalósítás"- nak. Egész emberi mivoltunk, amit a lélektan az "én"-nel fejez ki, szintén saját teljességére törekszik. A tudatos én viszonyulásai nem pillanatnyi reakciót tükröznek, hanem alapértékek felé kialakult tartós alapállást. Ilyen alapértékek a család, a haza, a szép, a jó, a barátság stb. Az így beirányított "én"- t egyes pszichológusok "organizált én"-nek nevezik (pl. Hadfield, 1964), de mondhatjuk nyugodtan jellemnek is. Mármost mi alapozza meg az "organizált én"-t, azaz a jellemet, mi fűzi egységes egészbe és tartja össze? Az értékekhez való tartós viszonyulás. Ez a hűség, elkötelezettség. Tanulmányunkat ezzel akár le is zárhatnánk, hiszen a konklúzió evidens: értékekhez való hűség nélkül nincs jellem, és megfordítva: az értékekhez való hűtlenség a jellem széthullásához vezet. A hűség az organizált én gerince. A továbbiakban megpróbáljuk mégis feldolgozni ezt a tömör meglátást. Mielőtt azonban tovább lépnénk, pontosítanunk kell, hogy az organizált én (jellem) inkább funkció, feladatkör, mintsem struktúra, szerkezet: tehát dinamikus, mozgásra késztető valóság. Ezt a funkciót a lélektan akaratnak nevezi. Mi következik ebből? Az, hogy a hűség nem (csak) érzelmi viszonyulás, hanem elsősorban akarás. Más szóval, hűség és kitartás között nincs lényegi különbség. Vagy így is mondhatnánk: a hűség nem az érzelmek, hanem az akarás, a latartás gyermeke. A továbbiak során kitűnik ennek fontossága. A kötelesség - válasz az eszmények hívására Gyakran halljuk: "Én ezt nem szívesen teszem (nem akarom), csupán kötelességtudatból csinálom." Példákat sorolhatnánk az élet szinte minden területéről. Vannak házastársak, akik arra hivatkoznak, hogy csak azért nem váltak el, mert úgy érzik, kötelességük apát-anyát biztosítani gyermeküknek; papok, akik "csak" kötelességtudatból maradtak meg hivatásukban, mert úgy tartják, híveik mellett kell maradniuk. De kisebb dolgokban még gyakrabban hivatkozunk rá: kötelességből gondozzuk idős 12
