Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A hűség, elkötelezettség útjain
ezek a keresztények kitartottak mindhalálig, és kiontott vérük új keresztényeket termő maggá vált. Nem csupán emberi valósággal van itt dolgunk, hanem a hit világával és a Szentlélek erejével. "A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk" - mondja Szent Pál (2Kor 4,17). Dehogy "könnyű" a földi szenvedés! Nem könnyűek a házasélet megpróbáltatásai, sem a papi és szerzetesi élet bajai. Pál maga tudta ezt legjobban és meg is írta világosan. De meg volt arról is győződve, hogy a "túláradó örökkévalósággal" összehasonlítva a legnehezebb szenvedés is könnyűnek számít. A "dicsőség" persze, amit ez a szenvedés szerez, nem valami öntelt, büszke ragyogás, hanem a szeretet örökkévalósága. Minden elmúlik, de megmarad a szeretet. És aki szeret, az örökké él. Emberi nehézségek A szerető örök Isten feltétlen hűségére építő visszavonhatatlan emberi hűség: ez a hitből fakadó keresztény élet alapformája. De amikor az emberek ezt az alapformát a bonyolult emberi természet, a különböző - néha beteges - lelki és testi adottságok, a téves társadalmi előítéletek befolyása közepette próbálják megvalósítani, akkor adódhatnak nehéz és kivételes esetek is. Manapság tudatában vagyunk annak, hogy egy életre szóló ígéret, eskü vagy fogadalom letételéhez bizonyos lelki érettség szükséges. Tudjuk azt is: lélektani okok miatt megtörténhetik, hogy egy ilyen kijelentés nem az ember szabad cselekedete, hanem valami kényszerképzet vagy beteges illúzió szülötte. Ezért az Egyház manapság megértéssel keresi az Isten szemében is elfogadható megoldást azok számára, akik ilyen okokból elviselhetetlen helyzetbe kerültek. Az új egyházi törvénykönyv a házasság érvénytelenségének okai között lélektani okokat is felsorol, és megokolt esetekben a papi vagy szerzetesi kötelezettségek vállalása alól is ad az Egyház felmentést. Csak helyeselni tudjuk, hogy az Egyház ilymódon szelíd és irgalmas szívű alapítójának, Jézus Krisztusnak lelkületét megosztani igyekszik. "A megtört nádszálat nem töri össze, sem a pislákoló mécsest nem oltja ki" (íz 42,3). Az "Úr szolgájá'-ról szól ez a szöveg, kinek alakját Jézus önmagára értelmezte. Jézus egyháza számára is áll ez a parancs. Nem szabad összetörnünk a megtört nádat, vagy kioltanunk a pislákoló mécsest. Ne feledjük viszont azt sem, hogy az olyan esetek, amikor az Egyház érvénytelennek jelent ki esküket és fogadalmakat, vagy felmentést ad róluk, kivételes esetek. Nem szabad odafajulnia a dolognak, hogy az örök hűség ígérete tartalom nélküli üres szóvá váljék. A házastársak nagyon meg kell gondolják, hogy van-e alapja a házasság érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó kérelmüknek. És a papok, szerzetesek még inkább gondolják meg, hogy vállalják-e Isten előtt a felelősséget, ha felmentést kérnek ígéreteik, fogadalmaik alól. II. János Pál pápa mondta egyszer a papoknak: "Az az Isten, aki a papszenteléskor ’igen’-t kívánt tőletek hallani, nem olyan Isten, aki néhány évre rá ’nem’-et kíván hallani tőletek." Kemény beszéd ez. De igaz. Persze az, aki ezt mondja vagy idézi, maga kell legjobban érezze gyarlóságát és veszélyezettségét. Ezért nagyon-nagyon kívánatos és szükséges, hogy házastársak, szerzetesek, apácák, vagyis mindazok, akik egy életre 10
