Szolgálat 81. (1989)
Az egyház szava - II. János Pál: Christifideles Iaiei (Szabó Ferenc)
dokumentumait. A Lumen gentium 31. pontja szerint: "Világi hívőkön az összes keresztényeket kell érteni az egyházi rend és az Egyházban jóváhagyott szerzetesség tagjainak kivételével, tehát azokat a híveket, akik a ke- resztség által beépültek Krisztus testébe és Isten népe lettek, ezért... részesednek Krisztus papi, prófétai és királyi tisztében, és a maguk részéről teljesítik az egész krisztusi nép küldetését az Egyházban és a világban." A világiak leírásánál tehát vissza kell menni a gyökerekig, a keresztény beavatás szentségeiig (keresztség és bérmálás). A keresztség Isten gyermekeinek életére szüli őket; beletestesíti a hívőket Krisztusba, illetve testébe, az Egyházba; közli a Szentleiket. így minden megkeresztelt részesedik Krisztus papi, prófétai és királyi ^tisztében. A bérmálás a keresztény nagykorúsítást szolgálja. A hívők az Úr egyetlen testének tagjai, az egyházi szeretetközösség életében részesednek. De a keresztséggel kapott közös méltóság a világiaknál sajátos jelleget ölt, ez a "világi" jelleg: vagyis sajátos módon a világban élnek, ott teljesítik keresztény hivatásukat. A "világ" nem egyszerűen antropológiai és szociológiai hely, hanem - ebben az összefüggésben -teológiai kategória. A "világi" hívő abban különbözik a paptól és a szerzetestől, hogy ezzel a sajátos "világi" jelleggel rendelkezik. Amint VI. Pál tanította, magának az egyháznak is van igazi "világi" dimenziója, ami a Megtestesülés misztériumában gyökerezik és különbözőképpen valósul meg az egyház egyes tagjai által. Az egyház ugyanis a világban él, jóllehet nem a világból való (vö. Jn 17,16); küldetése az, hogy folytassa Krisztus megváltó művét. "Természeténél fogva az a célja, hogy az emberek üdvösségét munkálja, de ugyanakkor átfogja az egész evilági rend megújítását is" (AA 5). "Kétségtelenül - folytatja a buzdítás - az Egyház minden tagja részesedik világi dimenziójában; de különbőz ő formákban. A világi hívek részesedése - a Zsinat szerint (LG 31) - sajátos módon és sajátos funkció (szerep) révén valósul meg. Ezt a sajátos és megkülönböztető módot jelöli a zsinat a "világi jelleggel", "világba- tartozással" (CL 15). "Sajátos hivatásuk alapján a laikusok dolga az, hogy az ideigvaló dolguk intézése és Isten szerint való rendezése által keressék Isten országát. A világban élnek, vagyis a világnak mindenféle feladatában és munkakörében a családi és társadalmi élet megszokott körülményei közt: mintegy ezekből a szálakból van szőve életük. Itt hívja őket Isten, hogy szerepük a kovászé legyen: mintegy belülről megszenteljék a világot, az evangélium szelleme szerint helytállva a maguk feladatában, és elsősorban életük tanúságával, hitük, reményük és szeretetük ragyogásával mutassák meg másoknak Krisztust. Különleges módon őreájuk vár tehát az a különleges feladat, hogy az evilági dolgokat, amelyekben benne élnek, mindenestül úgy világítsák meg és úgy rendezzék, hogy e dolgok mindig Krisztus szerint alakuljanak, fejlődjenek és váljanak a Teremtő és Megváltó dicsőségére." LG 31) A Pápai buzdítás 15. pontja részletekben idézi a Lumen Gentium most felolvasott szakaszát (a 31. pontot), és amikor magyarázza, még más zsinati szövegekre is hivatkozik. A szinódusi atyák szerint a laikus hívő világi jellege azért nem csupán szociológiai, hanem teológiai jelentésű, "mivel' Isten teremtő és 58
