Szolgálat 81. (1989)
Az egyház szava - II. János Pál: Christifideles Iaiei (Szabó Ferenc)
megváltó művének fényében értendő, aki a világot a férfiakra és nőkre bízta, hogy részesedjenek a teremtés művében, felszabadítsák a teremtést a bűn befolyása alól, megszenteljék önmagukat a házasságban vagy a cölibátusi életben; a családban, a foglalkozásban és a különböző társadalmi tevékenységekben" (CL 15, idézve a szinódus 4. propozícióját). A buzdítás I. fejezetének további pontjai ezt világítják meg, fejtik ki. II. A világi hívek részesedése az Egyház-Közösségben A szőlőtő-szőlővesszők eleven kapcsolatának evangéliumi hasonlatából kiindulva a buzdítás II. fejezete az Egyház-Kommúnió (Szeretetközösség) misztériumát mutatja be, amelyben a világiak is, mint az Egyház minden tagja, részesednek. A világiak küldetését helyesen csak az Egyház-Közösség misztériumában érthetjük. A II. Vatikáni Zsinat egyháztanának egyik uralkodó vonása éppen az, hogy a különböző bibliai képek felhasználásával az Egyház miszériumát mint szeretetközösséget mutatja be, amelyet a Szentlélek, a feltámadt Úr egyetlen Lelke éltet, és amelyben a különböző hivatások egymást kiegészítik. Az egyes szolgálatok és karizmák (különleges kegyelmi adományok) az egyetlen Krisztus-Test építését célozzák (vö. lKor 12,28; Ef 4,7; 11-13). Számos szolgálat (hivatal, szerep) van az egyházban. Az egyházirend szentsége (papszentelés) egyeseket arra képesít, hogy a történelemben kiterjesszék az apostoli megbízatást, a "diakónia" (szolgálat) szellemében, tehát Isten népét szolgálva. A világi hívek sajátos módon részesednek Krisztus papi, prófétai és királyi tisztében (küldetésében), éspedig a keresztség-bérmálás illetve a házasság szentségi kegyelme erejében. Az Egyház pásztorai megbízatásából tevékenykednek, és nem lesznek pásztorok, vagyis nem a felszenteléssel kapott hierarchikus szolgálatot teljesítik. A buzdítás 22. pontja hangsúlyozza a Zsinat nyomán (PO 2, LG 10), hogy nemcsak fokozati, hanem lényegi különbség van a Krisztus papságában való részesedésben a felszentelt papok és a világi hívek esetében. Az előbbiek különleges tekintélyt és lelki hatalmat kapnak, s ezért Krisztus, a Fő helyetteseként működnek ("In persona Christi Capitis"), míg a világi hívek a keresztség és a bérmálás szentsége erejében az "általános papságot" gyakorolják. A Pápa hivatkozva az új kódexre (230/3) megjegyzi (CL 23), hogy paphiány esetén világiak is betölthetik a lektor és az ak o 1 i t u s hivatalát, amelyek rendesen a papjelölteknek vannak fenntartva; tehát gyakorolhatják az igeszolgálatot, vezethetik a liturgikus imákat, kiszolgáltathatják a keresztséget és áldoztathatnak az egyházi törvénykönyv előírásai szerint, jóllehet ezeknek a feladatoknak a betöltése rendes ' körülmények között nem a világi hívekre, hanem a lelkipásztorokra tartozik. A püspöki szinódus atyái az egyházi helyzet vázolásával széles panorámában mutatták be a megkereszteltek különböző apostoli szolgálatait, nagyra értékelve a férfiak és nők szerepét az evangelizálásban, az evilági valóságok keresztény átalakításában és megszentelésében, továbbá dicsérték nagylelkű szolgálatkészségüket a rendkívüli helyzetekben, paphiány 59
