Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Teleki Béla: Az igazság tanúja

kereszténységet elterjesszék a világban. Ezért senki más nem képes úgy nevelni a népet, mint ők. Másrészt a papság ismeri legjobban a népet, legalábbis legjobban kellene ismernie... Bizony, a lelkész született népnevelő." De Kolping nem vak. Megállapítja tehát: "Tagadhatatlan, hogy egyes lelkipásztorok visszavonultak a néptől, talán el is idegenedtek tőle. Itt az ideje, hogy a néppel szembeni mulasztásainkat kiküszöböljük, a régi, hozzánk tartozó területet visszaszerezzük, ha nem akarjuk, hogy hamarosan ítélet szálljon fejünkre."

Minden kezdet nehéz. Az első egyletek iskolatermeket bérelnek. A világításról és fűtésről maguk a segédek gondoskodnak. A magasabb egyházi körök vallási társulatokat szerettek volna a mesterlegények egyleteiből csinálni, amit Kolping határozottan visszautasított: "Az egyletben társalognak, dalolnak, felolvasást és előadást tartanak..." Zárójelben megjegyezte: "De prédikálás nem lesz!" Mégis jogtalanul vádolták, hogy világias szervezeteket létesít. Világosan írja: "Már a múltkor leszögeztem, hogy a katolikus mesterlegények egyletében a hitoktatás jelentős helyet kap. Ki is jelöltem a megfelelő anyagot. Most is hozzáfűzöm, hogy a mesterlegények egyleteiben nem kell prédikálni. A prédikáció céljaira állnak a szószékek templomainkban. Egyleteinkben az oktatás barátságosabb módon, gyakorta beszélgetés formájában történjék" (Levél a katolikus mesterlegények egyleteiről, 1855).

Kolping pedagógiája jóval megelőzte korát. Sokan nem voltak képesek megérteni - századunk pszichológiája szerint teljesen jogos - kitételét: "A fiatalokkal szemben semmi különlegeset nem követelünk az Egyházzal való kapcsolatukra vonatkozóan. Ha a tagok elfogadják barátságos meghívásunkat, kétszeres öröm lesz számunkra... Persze, hogy a templomba irányítjuk az embereket, lassan vezessük be őket. Nem hajthatunk valakit, hogy fusson, ha még járni sem képes..% Nagyon boldogok vagyunk, ha a mesterlegényeket évente háromszor az Úr asztalánál látjuk. Ismerek olyan fiúkat, akik már tíz éve semmilyen szentséghez nem járultak. Meghívjuk ezeket is. Ha húsvétra még nem is jöttek el, talán megjelennek a búcsúra. Istennek legyen hála, hogy egyáltalán velünk tartanak..."

Kolping feddhetetlen életű és mélyen hívő, kifinomult lelkű pap volt. Emellett pedagógiai érzékkel bírt. Tudta, hogy a fiatalember vallásossága csak akkor értékes, ha a vallásgyakorlatok mögött a meggyőződés és a szabadság áll.

Mivel nevelési elvei koridegenek voltak, sok fáradságába került, hogy papi munkatársakat szerezzen, azokat kellően felkészítse.^ Lelkesítenie kellett őket a kitartásra: "Előre, Testvérek, Munkatársak az Úr szőlőjében, bátran munkára! Nagy dolgot vár el tőlünk korunk, méltó feladat áll előttünk. Keressük együtt a megoldást, a közösen cselekvő szeretet csodát művel. A fiatal, üde lelkek várnak reátok, olyan örömet készítenek, amire nem is számítotok. Az elveszett fiák egyike-másika hazatalál és új emberré erősödik. Olyan talentumok is felcsillannak, amelyek most még ismeretlenségben sorvadoznak. Késői unokák fogják áldani azt, amit most az apákért teszünk. Az idő forgatagában a béke hajlékát építjük, homlokzatára helyezzük a keresztet s honolni fog benne az Isten áldása."

49