Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Teleki Béla: Az igazság tanúja
Persze meg is válogatta a vezetőjelölteket, az egyletek "atyáit": "Az elnök rendelkezzék fiatalos üdeséggel és szellemi frisseséggel... Komor, mogorva, összeférhetetlen lény képtelen szervezni fiatalokat. Már maga a hajlott kor is gátol, ezért szabály szerint fiatalabb lelkészek felelnek meg legjobban egyletatyáknak. Persze csak akkor, ha rendelkeznek annyi tapintattal, hogy hivataluknak és az ügynek, mit képviselnek, sehol és sehogyan sem ártanak. A népre az is nagy befolyást gyakorol, ha a helyi lelkészek igazi barátságban és egymással is valóságos egységben élnek." Kolping igyekezett a mester legények felelősségtudatát fejleszteni. Szeme előtt lebegett állandóan, hogy ezek a fiúk a jövendő hitvesek, családapák, mesteremberek, állampolgárok és keresztény hívek. Ki is emeli a 7. megyegyűlésen, Bécsben (1853): "Ha megmentünk egy mesterlegényt, egy jövendő családapát mentettünk meg, minden munkásban megmentünk egy állapolgárt, és minden egyes jó, szorgalmas, becsületes polgár kimondhatatlan nyereség az állam számára, még akkor is, ha iparos széken ül..." De a felelősségtudatot nem dorgálással és lehetetlen fegyelmezéssel akarta felébreszteni. A tisztelet, figyelmesség és szeretet volt mozgatója. Az Isten, szeretet! - hangsúlyozta. Áz ember a szeretettől a szeretetre van teremtve. Mivel így "az ember Isten képmása, semmire sincs jobban szüksége, mint szeretetre." Ahhoz, hogy felelősségtudatban éljünk, meg kell tanulnunk tisztelni az "atyai tekintélyt", mert a mesterlegények egylete csak így lesz olyan, mint egy család. A fiatalok később maguk is a helyes értelemben vett tekintélyt képviselik családjukban és a társadalomban. Azt és az olyan tekintélyt, amit az egyletatyáknál látnak megvalósulva. Elképzelését 1855. május 7-én Münchenben így fejtegette Kolping: "Az apa felelős, de nem a gyerekeknek, hanem Istennek! Az elnök családapa számotokra; teljesíti az apai kötelességeket és gyakorolja az apajogokat... De a párán csókát inkább apai szemeivel, mint szájával osztogassa!" Adolf Kolping a katolikus szociális mozgalom jeles történelmi alakja. Forradalmárnak mégsem nevezhetjük. Az életszentség magaslatán álló pap volt, aki először a hamis felfogást igyekezett megváltoztatni úgy, hogy keresztény igazságok fénycsóváját irányította a mindennapokra és az ember tényleges problémáira. "A mester legények atyja" imigyen fogalmazza meg életének titkát: "Sehol sem meggyőzőbb az isteni igazság, mint az önfeláldozó, segítőkész szeretet ajkán." Adolf Kolping az IGAZSÁG: az önfeláldozó szeretet tanúja. Még Németország első liberális elnöke, Dr. Heuss is elismeri ezt, amikor 1983-ban a nemzetközi "Kolping-ház" avatásakor Oberwesel- ben kijelentette Kolpingról: "Egyike ő azon legkorábbi német egyéniségeknek, aki a régi rend sorsszerű felborulásakor felismerte az egyének veszélye - zettségét és a szeretet erejével sietett segítségükre." Irodalom: J. Nattermann: Kolping als Sozialpädagoge. Köln 1959 FJ. Wotke (Sz): Wortweisheit und Weltwahrheit. Köln 1965 H. Festing: Adolf Kolping und sein Werk. Herder 1^88 50
