Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Teleki Béla: Az igazság tanúja

fejlődésére. Kolping megtapasztalta már gyermekkorában: "Az igazi buz- góságot; az érzékenységet az igazság és a szépség, a fegyelmezettség és erkölcs iránt az ember az anyatejjel szívja be. Tulajdonképpen az anyánk szívéből mint örökséget kapjuk, akkor válik vérré bennünk!"

Kolping úgy hordta magában apja emlékét, mint a "gondolkodó tekintély" megtestesítőjét. írásaiban gyakran ez a kép jelenik meg: "Ahogy Isten mindent átfogó gondolattal irányítja az emberek sorsát, úgy tegye magáévá a családapa övéi jólétét s problémáit." Vagy másutt: "A férj szeretete legyen az Isten szeretetének visszfénye a házban, övéivel szemben." Az apai tekintély alapja tehát - Kolping meglátása szerint - a szeretetre s gondoskodásra épül. Ugyanakkor feltétele az emberi haladásnak. Persze, jóval meghaladta korát, amikor a tekintély igazolásaként csak a szeretetet ismeri el: "Aki nem szereti az egyént előzőleg, annak nincs joga, hogy a másik szívére hivatkozzék. Nem birtokolhat tekintélyt s nem részesülhet benne az, aki nem a szeretet útján jut hozzá. De az sem, aki a mindenség égi Rendezőjétől tekintélyt kap, de saját szeretetével nem érdemli azt ki. Megismétlem: A tekintély a szeretetben gyökerezik!" Erről egyébként iratot is bocsátott közre 1850-ben "A tekintély és szabadság" (Autorität und Freiheit) címmel. Benne a nevelésfilozófusok generációit előzte meg: "Szeretettel kell kiérdemelni a tekintélyt. Arcunk verejtékével szerezhető meg. Különben csak szükségtámasztotta árnyék-tekintély. Csak a kényszer tartja életben, ami előbb-utóbb összeomlik. Nem is érdemli létét."

Kétségtelenül Adolf Kolping szüleinek is köszönhetjük, hogy a család apostolává lett, aki az anyák és apák nemzedékeinek adhatott irányt és támaszt. Korának szellemétől és áramlataitól nem tanulhatta azokat a magabiztos elveket, amelyeket vallott és továbbadott: hogy "tevékeny szeretet szentelje meg" a családokat és "a tényleges becsület oltalmazza őket... így menthetnénk meg az emberiséget, társadalmat a pusztulástól, a legkínosabb gyötrelmek ezreit száműzhetnénk a világból..., a könnyek áradatát felszáríthatnánk..., sok-sok boldogságot fakaszthatnánk a jelen és a jövő számára".

Kolping tudásszomja felfoghatatlan. Emberileg nem találjuk indokoltnak, hogy az egyszerű pásztor család támaszthatta volna benne. Bár meg kell hajolnunk a szeretet és a kiegyensúlyozott családi légkör csodatevő ereje előtt, Kolping nyitottságának táplálója a tudomány és igazság felé Karpen Jakab Stotz nevű tanítójavolt. Nem véletlenül mondja Adolf iskolás éveit élete legboldogabb szakaszának. Tanítójáról áradozva írja: "Életem legboldogabb óráit keze alatt éltem át, midőn atyai szeretettel figyelő tanítványainak a nagy emberek élettörténetéről mesélt. Olyan ismereteket is közvetített, amelyek túlnőtték az egyszerű vidéki iskola tantervét, de a tudásszomjas fiúcskáknak sokat használtak. Ezzel ültette bele a lelkembe a magasabb képzés utáni vágyat, amit később nem tudtam száműzni." Az egytantermes népiskola is képes volt szárnyra ereszteni a múlt század legnagyobb vallási és szociális népnevelőjét; "a népi akadémia" alapítóját.

Nevelési elve: "Igazságra az igazságban". Azért gyűjtötte egyletekbe a fiatal férfiakat, hogy életerős erkölcsi tartást, hivatásbeli továbbképzést,

46