Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Teleki Béla: Az igazság tanúja
sűríthetném: Adolf Kolping az igénytelen egyszerűség papja volt. Pap, akit Krisztussal és Máriával bensőséges imakapcsolat fűzött össze. Feddhetetlen és tiszta életű pap... Olyan pap ő, aki teljesen a népnek - méghozzá a nép szegényeinek élt. Különösen a mesterlegényeket gondozta, akiknek istenfélő atyjuk és szerető anyjuk volt egyszerre. Ezeknek biztosította a távoli otthon melegét önzetlen odaadásával... Jól tudta, hogy a hit és tisztaság pótolhatatlan alaposzlopai a hitvesi és a családi boldogságnak." Első káplán helyén, az elberfeldi Szt. Lőrinc plébánián, ahol a gyáripar egyik melegágya volt, megismerhette a proletariátus ágrólszakadtságát. Itt találkozott Breuer tanítóval, aki létrehozta a mesterlegények első egyletét. Kolping tüzet kapott: "Olyasmit alkotott, amiről egész életemben álmodoztam" - lelkendezett. A káplánt elnökükké válsztották a mesterlegények. Egész életére elkötelezte magát ennek a mozgalomnak, olyannyira, hogy kiérdemelte "a mesterlegények atyja" megtisztelő címet. 1849. április 1-e nagyon szerencsés nap: Adolf Kolping a kölni dóm vikáriusa lett. Megnyílt az a lehetőség előtte, hogy a mesterlegények helyi egyletéből európai szövetséget alkosson. Az "idő jelére" ismét határozott adsummal válaszolt: 1849. május 6-án már kinyílt az első bimbó Kölnben, s amikor 52 évével, 1865. dec. 4-én örök álomra hunyta le szemét, 418 "Mesterlegény egylet" 24.600 tagja gyászolta őt. Halála nem vetett véget művének, ami földünk 17 országának 3.000 "Kolpingcsaládjában" hirdeti "nevét" s folytatja megkezdett munkáját. Höffner bíboros azt mondta Adolf Kolpingról: "Ő volt az első német katolikus pap, aki főfoglalkozásban működött szociális területen". Mint szónok és mint író, hirdette a szociális igazságot. Utazott s koldult, hogy a tönk szélére jutott iparos segédeket egyletekbe gyűjtse, s továbbképzésüket biztosítsa. Házakat nyitott nekik, ahol otthonra találtak hontalanságukban, s ahol nincstelenségük is orvoslódott. Céljai zavartalanabb megvalósulását szolgálta a "Rajnai Néplapok" (Rheinische Volksblätter) c. újság is, amit 1854. ápr. 1-én bocsátott közre először, hogy a szociális kérdést és a megoldási lehetőségeket bevigye a polgárság és az egyház köztudatába. Eleven hajtóerőként lüktetett benne jelmondata, amit gimnazista korában (1837) írt naplójába. "Az igazság tanúja és az emberek testvére akarok lenni!" - Ez volt ő, sőt ma is az! 2. Útközben Adolf Kolping egyéniségét elsősorban szülei formálták. Világos volt ez előtte. Anyjára így emlékezik: "Igaz, hogy szegény asszony volt az anyám, de olyan anya volt ő, akinél tisztelnem kellett mindazt, amit láttam vagy tőle hallottam. Ezt köszönöm neked ma is, drága, felejthetetlen anya; csendes, alázatos asszony... A te szíved őrizte meg az enyémet is lágynak és melegnek. Nélküled bizonnyal rideggé...vált volna az idegenek önzése miatt." A pszichológusok és pedagógusok csak évtizedekkel később fedezték fel a "vonatkozási személy" (Bezugsperson) fontosságát a gyermek * 45
