Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Péteri Pál: Gondolatok az igazlelkűségről
Péteri Pál GONDOLATOK AZ IGAZLELKÜSÉGRŐL A természetfölötti nálunk a természetesre épül. Amíg egy emberben nincsenek természetes értékek, hiábavaló az igyekezete, hogy természetfölötti értékeket építsen be személyiségébe. Szent csak az lehet, aki előbb becsületes, teljes értékű emberré vált. Es mivel a papnak szigorú kötelessége az életszentségre való törekvés, először neki is szert kell tennie emberi értékekre. Mindaz, ami szigorúan a természetfölötti világba tartozik, csak ez után jöhet. Bizonyára, hogy ez nemcsak a papokra vonatkoztatva igaz, hanem minden olyan keresztényre is, aki komolyan veszi Krisztus követését. Bár az itt következő gondolatok elsősorban papoknak szólnak, de intenek minden olyan keresztény hívőt is, aki a lelkipásztorkodásban a papnak segít, és aki érdeklődik a keresztény élet problémái iránt. A nélkülözhetetlen természetes erények közül csak egyet szeretnénk megvizsgálni. Ez az igazlelkűség. Nem azonos az igazságossággal, a négy sarkalatos erény egyikével, de tárgyát tekintve közel áll hozzá. Igen gazdag a tartalma, körébe sok fontos kérdés tartozik. Szeretnénk, legalább néhányról, alaposabban elgondolkozni. Az igaz ember a Szentírásban Ma már minden érdeklődő számára megszokott, hogy bármilyen vallási témáról kezdünk el gondolkozni, először azt vizsgáljuk, mit mond a Szentírás. Bölcs emberek, hívők és hitetlenek kitalálhatnak egy-egy kérdéssel kapcsolatban nagyon sok okosat. Előbbre vihetik az emberi gondolkodást. Számukra azonban a legfontosabb mindig: Isten mit nyilatkoztatott ki? A mai emberi gondolataink annyiban értékesek, amennyiben összhangban állnak a Szentírással, vagyis a kinyilatkoztatáson alapulnak. Éppen ezért először azt nézzük meg, kit nevez a Szentírás igaz embernek, és általában mi a Szentírás tanítása az igazságról. Az evangélium azt mondja Józsefről, hogy "igaz ember" volt (Mt 1,19). Az agg Simeon "igaz és istenfélő" ember (Lk 2,24), Natanael "igaz izraelita" (Jn 1,47), Keresztelő János "igaz és szent ember" (Mk 6,20), Arimateai József "derék és igaz férfi" (Lk 23,50). Az "igaz" szó ezekben az esetekben nem egészen azt jelenti, mint a mai általános szóhasználatban. Tartalma: törvénytisztelő, erényes, vallásos. Az "igaz" jelző tehát az erények teljességére utal. Isten előtt csak az lehet igaz, aki erre a teljességre törekszik. Gondoljunk a Jakab-levél figyelmeztetésére: "Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen vét" (Jak 2,10). Amikor tehát az igazságra törekszünk, a szentségre törekszünk. Szent Pál is erre gondol, amikor kedves tanítványát, Timóteust biztatja: "törekedj igaz életre" (2Tim 2,22). Ugyanezt más oldalról közelíti meg az Apostol a Rómaiakhoz írt levelében, amikor kijelenti: "Az igaz a hitből él" (Róm 1,17). Itt az ószövetségi 37
