Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Az igazság Szent János evangéliumában és leveleiben
gondolkodói Istenre vezették vissza. Oidipusz király c. drámában így fohászkodik a kórus, bizonyára a pap költő Szophoklész imáját téve magáévá: "Ó ha megadná nekem a sors, hogy tiszta lelkűiét legyen osztályrészem minden szóban és tettben, melyekről magasztos törvények vannak! A mennyei éterben nemzették őket és egyedül az Olümposz az atyjuk. Nem az emberek halandó természete szülte, és a feledés nem fogja őket soha elaltatni. Nagy bennük Isten és nem lesz öreg" (v. 865). - A zsidó életet szabályzó törvény is isteni szó. Jézus sem rombolja le. "Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem... nem..., hanem teljessé tenni" (Mt 5,17). Tapasztalatból tudjuk, mennyire gúzsba köthetik a törvények - az Ószövetségben a törvénymagyarázók - az életet. A közigazgatás előírásai nem mindig ésszerűek. Ismerjük a bürokrácia kinövéseit. - Van az életnek is kegyetlen törvénye, mely pl. lesöpri az öregeket a közélet színpadáról és magányba kényszeríti őket. Szent János a mózesi törvénnyel Jézus adományát állítja szembe. Törvény itt, kegyelem és igazság ott. Számunkra nagy vigasztalás van ebben. De emiatt nem szabad a törvényt leértékelnünk. Már azért sem, mert a törvény tekintély marad és Jézus adománya az igazság. Jézus testvérünk lett. Emberi természetével együtt érez és együtt szenved velünk. Ott is megért minket, ahol mindenki elhagy. Ha szenvedek, ha önmagámmal meghasonlottam és elkeseredett vagyok, nála mindig szere- tetre és nyitott fülekre találok. - Ez mind igaz, de nem az egész igazság, mert Jézus egy bizonyos fokon idegen marad számunkra. Egészen Isten valóságában él és marad mint ember is. Emberségével, földi létével az igazságot, az isteni tényállást jelzi nekem és éli le előttem. Épp az marad számunkra benne idegen, hogy az isteni valóságot mint ember is radikálisan éli meg. Az a kenyere, hogy annak akaratát tegye, aki küldte (Jn 4,35). Beszédében nincsenek ilyen emberi kifejezések: "ha", "talán", "lehetséges", "valószínű". Ha Istenről van szó, akkor mi bizony sokszor köddel vonjuk be fogalmainkat. Sok mindent nem értünk Jézus magatartásában. Inkább sejtjük, mintfel- fogjuk. így voltak vele már szülei is. Mikor tudtuk nélkül Jeruzsálemben maradt, s aztán végre megtalálták a templomban, így szólt hozzá anyja: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk. Ő ezt felelte: De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom? Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat" (Lk 2,49). Amikor a zsidók a templom csarnokában meg akarják kövezni, mert "ember létére Istenné teszi magát", így vág vissza: "Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az írás nem veszítheti érvényét, akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?" (Jn 10,34.36). Miközben ma a testvériesen megértő Jézust keressük, nagyon sokszor az igazság mellé beszélünk. Jézus Krisztust nem lehet kisajátítani, kocsink 18
