Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Az igazság Szent János evangéliumában és leveleiben
érzékszerveinkre vagyunk utalva, könnyen lehetséges, hogy igazi létezőknek tartunk bizonyos dolgokat, bár azok csak nagyon korlátolt értelemben részesülnek a létben. Létező, igaz a szó teljes értelmében az az élő, mely megismerésre és bizonyos törekvésekre képes: Isten, ember, angyal (a maguk nemében az állatok és a növények). Másodlagos értelemben nevezhetünk dolgokat is igaznak: a "létező" dolgok ugyanis alkalmasak arra, hogy megismerhetjük őket. A szó teljes értelmében létezők képesek arra, hogy önmagukat is megismerjék. A létezés legmagasabb fokán, a Lét-ben, magában az Istenben, a megismerés és az önismeret egy és ugyanaz. A legfőbb valóság, a Lét maga egyúttal teljes és végtelen megismerés is. Arisztotelész szavaival: noesis noeseós, önmaga megismerésének megismerése. Ha mi emberek megismerünk valamit vagy önmagunkat, egy "belső szót" képezünk magunkban, mint az ismeret hű és teljes képét. Ez foglalja össze és fejezi ki azt, amit befogadtunk, fölfogtunk és megértettünk. Erre a lelkiértelmi folyamatra támaszkodva értelmezte a keresztény hagyomány a második isteni személyt: O az, "amit" /akit/ Isten önmaga megismerésében önmagáról a Szóban öröktől fogva mond. Istennek nem kell figyelmét összpontosítania, hogy megismerje önmagát, mert önismerete lényegéből szükségképpen következik. Az isteni önismeret kimondása olyan, mint egy állandó áramlás, ugyanis az isteni lényeg, de egy más személy: az Ige, vagy Szentírás mai fordításában: a Szó. - A két isteni személy egymáshoz való viszonya a kölcsönös szeretetben szintén személy: a Lélek, a Szeretet. Az isteni személyek lényege: mivolta, élete kifejezhetetlen titok marad minden emberi gondolkodás számára,; misztérium, amit a becsukott száj "m" hangja ír le a legtalálóbban. A fejtegetések során felismerhettük, hogy szent János evangéliumában teológiai alapja is van annak, hogy az "Atya Egyszülöttje tele van kegyelemmel és igazsággal", Isten megváltó terve igaz ismeretének adományával. Az egyházatyák átvették ezt a szép gondolatot Szent Jánostól. Szent Ágoston így ír: "Nézz oda, ha tudsz, te halandó testtől lesújtott lélek; nézz oda, te sok és különféle földi gondoktól megterhelt, ha tudsz; Isten az Igazság" (De Trin. VIII. 2) .Szent János azonban nem azt írta, hogy Isten az igazság, hanem Jézus Krisztus volt tele kegyelemmel és igazsággal. Értelmezésünk szerint: az isteni tényállás teljes ismeretének adománya a megtestesülésben, a Szó-ban, az Igé-ben lépett be a világba. A felvilágosodás óta fennáll az a veszélyes törekvés, hogy csak azt értjük kinyilatkoztatáson, amit az Úr mondott. Amit ma a historizáló szentírás- tudomány tesz, az folytatása ennek a programnak. Bár nem tagadhatjuk a módszer jogosságát, hisz a Szentírás emberek által írt történelmi dokumentum is, azonban az egész igazságot Jézus történetében nem lehet a historizáló tudománnyal megragadni. Az Újszövetség azok tanúsága, akik Jézusban hittek. Az egész kinyilatkoztatás pedig Jézus Krisztus önmaga: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). Midőn Jézus arról beszél, hogy ő az "igazságot hirdeti” (Jn 8,40; 45; 16,7), ez nemcsak azt jelenti, hogy igaz az, amit mond, hanem: az ő személye a kinyilatkoztatás teljessége. Ó a
