Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Az igazság Szent János evangéliumában és leveleiben
kinyilatkoztatás forrása, hordozója, szerzője. Ha valaki az igazságot kutatja, annak Jézus személye után kell érdeklődnie. Ezért beszél Jézus Pilátus előtt saját személyéről és küldetéséről: "Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról" (Jn 18,37). Hogy mi ez az igazság, ki ez az igazság, mi az a legvégső, legradikálisabb, változhatatlan, semmiféle emberi gondolkodással el nem vitatható isteni tényállás, azt szent János ezekkel a lélekbemarkoló szavakkal foglalta össze: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). II. Elmélkedések az igazságról szent lános gondolatai alapján 1. "Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be" (Jn 1,14). Szemünk olyan, mint az ablak, melyen kinézhetünk a világba és amelyen mások is bepillanthatnak belsőnkbe. Kettős feladata van: tud beszélni mint a száj, és fölfogni mint a fül. Vannak sugárzó szemek, de mély, titokzatos szemek is, mint a kút. A szerelmes beszélhet arról, hogy valakit kiszemelt magának; de van szerelem az első pillantásra is. A hétköznapok a tovatűnő képek tömegét vetítik belénk. De a szív, a lélek legtöbbször üres marad. Az ember kiéhezik a külső benyomások rengetegében. Mégis voltak mindig a történelem folyamán olyanok, akik embertársaikban a belső emberhez szóltak, akiket hallgatva és nézve a lélek táplálékot kapott. "Láttuk dicsőségét" - írja az apostol. Jézus dicsősége nem átmeneti, tovatűnő fény volt, hanem a belső ember sugárzó, megszabadító, az élet, a szenvedés, a megaláztatás, a kínhalál leglesújtóbb óráiban is maradandó ereje. Tele kellemmel, a kegyelem adományával mint a kánai menyegzőn (Jn 2,11), de igazsággal is: az Atya megváltó szeretetének igaz ismeretével, midőn pl. megmutatta színeváltozásakor bensejét Péter, János és Jakab előtt a Tábor hegyén (Lk 9,32). Jézusra nézve azt élték meg, amit senki másnál: nem önmaga akart érvényesülni, nem önmagát tolta előtérbe, hanem arra mutatott, aki őt küldte, és akit mennyei Atyjának nevezett. Gondolatainak Atyja keblén volt a forrása. Családja, családfája történetén mérve nem lehetett megérteni tudását, ismereteit. Az ég ajándéka volt. A tanítványok nem az emberi nem kimagasló egyéniségét látták benne, hanem Isten belső élete nyílt meg előttük személyében, az Atya és a Fiú közötti szeretet. S ennek a szeretetnek sugárzó melegsége új életet fakasztott bennük; a szolgákból szabadok lettek. Szépnek találjuk az esküvőre felöltözött menyasszonyt. Megcsodáljuk az angol királynét, ha udvartartása kíséretében pompás ruháiban bevonul trónbeszédére. Felemelő a Nobel-díj ünnepi átadása, az emberi szellem csúcsteljesítményének elismerése. De ha mélyebbre, mindennek alapjára nézünk, felfedezzük minden fény és pompa mögött a halandó, gyenge, hibákkal terhelt, hiú embert. A rómaiak is tudták, ezért állítottak a diadalmenetben győzelmet ünneplő hadvezér ünnepi kocsijára egy rabszolgát, aki állandóan a triumfáló imperátor fülébe suttogta: Gondolj arra, hogy 16
