Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Az igazság Szent János evangéliumában és leveleiben
igazság a dolog és az értelem közötti egyezés (veritas est adaequatio rei et intellectus). De megtartja szent Ágoston meghatározásait is: az igazság az, ami van (verum est id quod est); az igazság az, amivel megmutathatjuk azt, ami van (veritas est qua ostenditur id quod est). A középkori keresztény filozófia egyik sarkpontja az ún. "első igazság". Az "első igazság" sajátosan és elsősorban - Szent Tamás tanítása szerint - az isteni értelemben van, az emberi értelemben pedig másodsorban. A dolgokban az igazság csak az értelemhez való vonatkozásukban van, nem sajátosan és másodlagosan (De Veritate 1,4). Szent János evangéliumában "charis chai alétheia", az igazság adománya, vagyis Isten igaz megismerésének kegyelmi adománya élet és világosság. "Benne, az Igében élet volt és az élet volt az emberek világossága" (Jn 1,4). Az Ige fényességével életet hoz létre, mely egyúttal az emberek világossága is. Az "alétheia" szent Jánosnál magába foglalja a szó klasszikus jelentését és a héber "émet" tartalmát. A klasszikus görögben a "lanthanó" ige annyit jelent, mint rejtve lenni a megismeréssel szemben: észrevehetetlen, hozzáférhetetlen, ismeretlen. Az alfa privatívummal képzett főnév tartalma: feltárás, az ismeret és tudás előtti nyíltság, hozzáférhetőség. De az "alétheia" jelentheti a való tényállást, a valóságos helyzetet is: azt mondani, ami van és úgy mondani, ahogy van. A héber "émet" a személyek egymás közötti viszonyában hűséget, megbízhatóságot, kétségtelen biztosságot, hitelességet jelent. A héber szónak szinte kizárólag személyi vonatkozása van. "Emet" az, akire rá lehet hagyatkozni, akiben bízni lehet. Tartalmában ott a maradandóság, tartósság, állandóság. Az "émet" ellentéte a változékonyság, az ingadozás, az érvénytelenség, a hazugság. Az "alétheia" eszerint nem választható el - szent Jánosnál - az Ige , Jézus Krisztus személyétől. Az arisztotelészi gondolkodásmódban, amely az európait messzemenően befolyásolta, az igazság nem a dolgok jellemzője, hanem az ismereté. Aquinói Szent Tamás ezt nyomatékosan így fogalmazta meg: Az igazság sajátos helye az ítélet. Szent Jánosnál az igazság "helye és alapja" az Igében van. (Schlier: Meditationen über den Johanneischen Begriff der Wahrheit) Vannak dolgok, tények, összefüggések, melyeket könnyen megismerünk, mert kevés ismernivaló van rajtuk és bennük. Míg mások annyira tele vannak fénnyel és világossággal, hogy - Arisztotelész szavaival élve - úgy megvakítanak bennünket, mint a napvilág a denevért. Annyi mindent kell rajtuk és bennük megismerni, hogy ez csak a legnagyobb figyelem összpontosítással lehetséges. A szellemi valóság a klasszikus filozófiában nem puszta erő vagy lényeg, hanem személyhez tartozó valóság vagy jellegzetesség. Ha valami - mint azt az anyagi dolgoknál megfigyelhetjük - sem akarattal sem ismerettel nem rendelkezik, abból azt következtethetjük ki, hogy nincs meg benne az értelem világossága. Mivel* a megismerésben 14
