Szolgálat 80. (1988)
Tanulmányok - Németh József: A tanítványaitól búcsúzó Jézus imádsága
Az emberiség történelmében még sohasem valósult meg az egység, noha él bennünk az egység utáni vágy. Mindenki a saját elképzelése és belátása alapján tervez és gondolkodik, cselekszik. Az egyeseknek éppúgy vannak sajátos céljai, érdekei, mint a csoportoknak, szakszervezeteknek, fajoknak, országoknak. Ha nem is tör ki lépten-nyomon az egymással való harc, a felszín alatt izzik a feszültség, a kölcsönös vetélkedés. Ezzel szemben Isten titka az, hogy egy a háromságban. A Szentírás tanítása szerint az emberiség története nem más, mint az eredeti, Istennel való és egymás között megélt egység fölbomlásának története. A szakadás oka az emberi kevélységben és büszkeségben kereshető'. A paradicsomkertben Isten és az ember között még harmonikus egység volt (Tér 2,15-18). Egység uralkodott a férfi és a nő között is: a kettő egy test lett a házasságban (Tér 2,24). A bűnnel azonban megszakad az egység. Az ember elrejtőzik Isten elől, és félni kezd tőle (Tér 3,8-10). De rögtön megkezdődik az egymás elleni vádaskodás is; a hibát egymásra tolják, egymást okozzák a történtekért (Tér 3,12-14). A bűn további végzetes következménye, hogy megszűnik az ember és a természet közötti jó viszony (Tér 2,8-15); 3,17-20; 4,12). "Mint az ajtó előtt leselkedő állat" támadja meg a bűn az irigy embert, Káint, és viszi rá a testvérgyilkosságra (Tér 4,7-8). Az általános erkölcsi romlás nem a mostoha körülményekből, hanem az emberi szívből ered (Tér 6,5). Az ember maga is rögtön felismeri a bűn által bekövetkezett megosztottságot; teste és vágyai közötti ellentétet (Tér 2,25 és 3,7). Az "egység" utáni vágy sem alszik ki benne, de saját erejéből csak a többiekkel való taktikai egységre törekszik, saját nevének dicsőségére: "Szerezzünk nevet magunknak és ne szóródjunk szét a földön!" (Tér 11,4). Most Isten maga szórja őket szét és zavarja össze nyelvüket (Tér 11,8-9). Az ember csak Isten segítségével és áldásával érheti el az egységet (Tér 12,1- 3). Erre hívja meg és választja ki Isten Ábrahámot, és lesz Ábrahám Isten iránti engedelmességével minden hívő ősatyja. Az emberiség egységesítésének feladatát maga Isten valósítja meg Jézus Krisztusban. Szent Pál így foglalja ezt össze: "Tudtunkra adta akaratának titkát, azt az előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van" (Ef 1,10). A tanítványok és a hívők egysége nem szorít- kozhatik tehát egy kis körre, hanem ki kell terjednie az egész világra: "hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17,21). Szent János evangéliuma a "világ" kifejezésén az Istentől elszakadt, a kis keresztény közösséggel ellenségeskedő, sőt azokat üldöző embereket érti. Az üldözések közepette könnyen érthető, hogy a kis közösség bezárkózik és elzárkózik minden más külső befolyás elől. Isten szándéka azonban az, hogy a hívők a világban dolgozzanak: "Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba" (Jn 17,18). De a hívők feladata a világban mégsem a misszió, a hithirdetés, hanem a tanúságtétel: "hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17,21); "hogy megtudja a világ, hogy te küldtél engem és szereted őket, amint engem szerettél" (Jn 17,23). Egységükben és 7
