Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Németh József: A tanítványaitól búcsúzó Jézus imádsága

23. vers második részében a szeretet kétszeres témaköre fogadja az egység témáját, és a dicsőséggel karöltve vezeti tovább az imádság második részébe. Itt az igazság témájának megpendítése után ötször hangzik fel egy erős kresendóban az ismeret és a megismerés tárgya (25. és 26. vers), mintha csak hangsúlyozná, hogy a Jézussal való egységben megszűnik a prelúdiumban említett botrány: ti., hogy "az Ige, ...az igazi világosság... a világban volt..., és mégsem ismerte föl a világ." S végül az egység kétszeresen fonódik össze a szeretettel az imádság végső akkordjaiban: "... hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek" (Jn 17,26).

Az evangélium egészének célkitűzésével az egység a hit témáján keresztül függ össze: "Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy hit által életetek legyen benne" (Jn 20,30). A Jézusban való hit következménye tehát élet; az az élet, mely az Igében volt (Jn 1,4). Jézus életének odaadásával (= átadásával) megteremti a hívővel való élet-egységet. Ezért hangsúlyozza Szent János: a főpap nem magától mondta Jézus haláláról szólva, hogy Jézus meghal a népért. "Nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse" (Jn 11,52).

1. Az egység Jézus imádságában

Jézus imájában az egységről olvasva gondolhatnánk a hívek kölcsönös egyetértésére, harmóniájára, amit minden közösségi élet megkíván. De idézhetnénk az üldöztetésekkel szemben tanúsított monolitikus magatartást, mint előre megbeszélt és kidolgozott taktikát is. A hitbeli tanítás egyértelműsége is lehetne az egység tartalma; vagy egy azonos fölfogás, és ennek következtében egy közös fellépés. Mindez benne van Jézus imádságában, de mégsem ez a legfontosabb. Lényege: "Egy legyenek, amint mi egy vagyunk!" Az Atya és a Fiú között fennálló egység az alap, melyen a hívők Jézussal való egysége fölépül és megvalósul. "En bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek." A hívők Jézusban kapcsolódnak bele az Atyával való egységbe. Jézus pedig annyira egy az Atyával, hogy nemcsak mindent megtesz, amit Ő akar, hanem csak azt gondolja és csak azt kívánja, amit Atyja. Ezért mondja tanítványainak önmagáról: "A szavakat, melyeket hozzátok idézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem" (Jn 14,10). Ugyanilyen egységet szeretne önmaga és a hívők között megvalósítani: "Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében" (Jn 15,10). A szeretetben való egységnek kell tetteikben megnyilatkoznia, valóra válnia.

Jézus imádkozik, hogy az Atya fölvegye a hívőket a közte és az Atya között fönnálló egységbe. Ezt sohasem tudták saját erejükből elérni a hívők. Pedig csak az Atyával való egységben tudnak egy ellenségeskedéssel és gyűlölettel teli világban, melybe küldetést kapnak, helytállni.

6