Szolgálat 79. (1988)
Eszmék és események - Msgr. Lefebvre skizmája
meggyőztek arról, hogy nem érkezett még el a szabad és tevékeny együttműködés pillanata. Ha minden keresztény valóban kérheti az illetékes egyházi hatóságoktól, hogy azok megőrizzék keresztsége hitében, mit mondjunk a papokról, a szerzetesekről és szerzetes nőkről? Hogy keresztségi hitünket sértetlenül megőrizhessük, ellentétbe kellett helyezkednünk a II. Vatikáni Zsinat szellemével és az ettől sugallt reformokkal. A téves ökumenizmus, amelyből a Zsinat minden megújulása ered, az egyházat romlásába és a katolikusokat hitüktől való elszakadásra (aposz- táziára) vezeti a liturgiában, a világhoz való új viszonyában és saját magáról alkotott felfogásában. Mivel hitünk ilyen lerombolásával elszántan szembehelyezkedünk, elhatároztuk, hogy megmaradunk az egyház hagyományos tanítása és fegyelme mellett, főleg ami a papok kiképzését és a szerzetesi életet illeti, s abszolút szükségét érezzük amiak, legyen egyházi hatalom, amely osztozik gondjainkban, és segít minket a II. Vatikáni Zsinat és Assisi szelleme elleni védekezésben. Azért kértünk több, a Hagyomány hívei közül kiválasztott püspököt, valamint többséget a római bizottságban, hogy védhessük magunkat minden komprom isszumm a l szén iben. Mivel beadványainkat elutasítják, és nyilvánvaló, hogy a Szentszék nem ugyanazt célozza a kiengesztelődéssel, mint mi, tanácsosnak tartjuk jobb időkre várni, amikor Róma visszatérő Hagyományhoz. Ennélfogva mi magunk teremtjük meg a szükséges eszközöket annak a műnek a folytatására, amelyet a Gonviselés ránk bízott. Ezeket az eszközöket biztosította számunkra Ratzinger bíboros május 30-ám keltezett levele, miszerint a püspökszentelés nincs a Szentszék akarata ellen, hiszen augusztus 15-re engedélyezte. Továbbra is imádkozunk, hogy; a modem és a modernizmustól megfertőzött Róma legyen újból a katolikus Róma és visszataláljon 2000 éves hagyományához. Ekkor nem lesz szükség kiengesztelődésre és az Egyház megifödik. Fogadja, Szentatya, mély s fiúi tiszteletemet Jézusban és Máriában Msgr. Marcel Lefebvre Nyug. tulle-i érsek-püspök A X. Szent Pius Testvériség alapítója Evvel a levéllel kapcsolatban szükséges kiemelni, hogy Msgr. Lefebvre okfejtése teljesen alaptalan, amikor - a május 5-i jegyzőkönyvvel ellentétben - ismét polemizálni kezd s azt állítja, hogy az említett püspökszentelés nincs ellentétben a Szentszék akaratával. A megegyezésből ugyanis világosan kitűnik, hogy a szándékolt püspökszentelés csak a kiengesztelődés tényleges megtörténte és az átfogó jogi rendezés után jöhetett volna létre. Mind a jelölt kiválasztásának, mind pedig kinevezésének a Szentatya szabad döntéséből kellett volna erednie. Mindezt * 65
