Szolgálat 79. (1988)

Eszmék és események - Msgr. Lefebvre skizmája

figyelembe véve tűzték ki időpontul 1988. augusztus 15-ét. Mivel Msgr. Lefebvre levele kifejezetten megszakította ezt a kiengesztelődési folyamatot, világos, hogy a tőle egyoldalúan meghatározott püspökszentelés ellentétben fog állni a Szentszék akaratával.

A pápa levele Msgr. Lefebvre-nek

7. A Szentatya május 9-én a következő levelet intézte Msgr. Lefebvre- hez:

Méltóságos

Msgr. Marcel Lefebvre

ny. tulle-i érsek-püspöknek

Mély és nagy fájdalommal vettem tudomásul június 2-án keltezett

levelét.

Az elmúlt évben, csupán az Egyház egységére vonatkozó kinyilatkoztatott igazságtól vezetve - amely súlyos parancs Péter apostol utódjának apostoli vizitációt rendeltem el a X. Szent Pius Testvériségnél és munkáinál. Ezt Eduard Gagnon bíboros végre is hajtotta. Ezt követően megbeszélések folytak, először a Hittani Kongregáció szakértőivel, utána pedig Ön és Ratziger bíboros között. A tárgyalások folyamán sikerült megoldásokat kidolgozni, amelyeket Ön is elfogadott és 1988. május 5-én aláírt. Ezek értelmében továbbra is fennmaradhat és működhet az Egyházban a X. Szent Pius Testvériség - teljes egységben a pápával, az igazságban gyökerezett egység őrével. Az apostoli Szentszék csupán egyet célzott ezekkel a megbeszélésekkel: előmozdítani és megőrizni ezt az egységet, engedelmes- kedve az isteni kinyilatkoztatásnak, amelyet az Egyház Tanítóhivatala fejt ki és magyaráz, főként a huszonegy általános zsinaton, kezdve a niceaitól a II. Vatikániig.

Hozzám intézett leveléből az tűnik ki, hogy Ön elveti a megelőző megbeszélések minden eredményét, mivel nyíltan vallja, hogy maguk teremtik meg az intézményük fennmaradásához szükséges eszközöket. Kifejezetten is állítja, hogy hamarosan és apostoli megbízatás nélkül egy vagy több személyt püspökké fog szentelni. Mindezt nemcsak határozott ellentétben az egyházjog rendelkezéseivel, hanem a május 5-én aláírt jegyzőkönyvvel valamint az ezzel a kérdéssel kapcsolatos pontokkal is, amelyekről Ratzinger bíboros május 30-án írt Önnek levelet nevemben.

Atyai szívvel, de a körülményeknek megfelelő nyomatékkai intem Önt, Tisztelendő Testvérem, hagyjon fel tervével. Ez ugyanis, ha megvalósul csak szakadár tettnek bizonyulhat, amelynek elkerülhetetlen teológiai és kánonjogi következményei nem ismeretlenek az Ön számára. Égetően sürgetem: alázatosan térjen vissza a Krisztus helytartóját illető teljes engedelmességhez.

66