Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Testben való létünk
TANULMÁNYOK Szabó Ferenc TESTBEN VALÓ LÉTÜNK Szempontok a földi valóságok teológiájához Az a tény, hogy az isteni Ige felvette az emberi testet és közöttünk lakozott, új jelentést adott testben való egzisztenciánknak. Szépen tanítja ezt a Zsinat: "Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán.... Ő ,a láthatatlan Isten képmása’ (Kol 1,15), ő a tökéletes ember, aki visszaadta Adám leszármazottainak az első bűn óta eltorzult Isten-képmásoknak Istenhez való hasonlóságukat. Az emberi természet bennünk is roppant méltóságra emelkedett azzal, hogy Krisztus azt magára öltötte, anélkül, hogy megsemmisítette volna. Igen, ő az Isten Fia, valamiképpen minden emberrel egyesült, amikor testté lett. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkozott, emberi akarattal cselekedett, és emberi szívvel szeretett, f zűz Máriától született, így valóban egy lett közülünk: mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve" (Gaudium et Spes 22; vö. II. János Pál, Redemptor hominis 13.). Caro: cardo salutis (= a hús az üdvösség sarkpontja), mondották az egyházatyák, hangoztatva a Megtestesülés valóságát. Érvelésükben az a meggondolás is szerepelt, hogy amit a megtestesült Ige nem vett fel, nincs megváltva. Az emberi test iránti keresztény tisztelet első forrása tehát a Megtestesülés misztériuma. De az egyházatyák - Szent Pál nyomán - hivatkoznak még a test feltámadása és az eukarisztia misztériumára is. Ugyanakkor - és ebben főleg a manicheizmusból megtért Szent Ágoston a felelős! - a testiség-szexualitás és a bűn között olyan kapcsolatot teremtenek, ami az antik (görög-római) filozófusoknál még ismeretlen volt. Michel Foucault monográfiái a szexualitás történetéről megmutatták, hogy a pogányoknál is szerepet játszott egy bizonyos fegyelem, önuralom, de az élvezet, még a magányos szexuális gyönyör is csak a keresztény érában lett erkölcsi gond. Faucault formulája szerint: a pogány souci de sói (önmaga gondja) helyét a keresztényeknél elfoglalta a soupcon de sói (önmaga gyanúsítása). Vagyis a szexualitás gyanússá lett. Krisztus tanítványai számára egészen csak az tiszta, akinek szándéka, szíve is tiszta. A keresztény, mint mindenben, itt is Isten akaratát keresi, Isten jelenlétében jár el, a lélek szerint él. A testet a Szentlélek templomának tekinti; a szexualitást relativizálja, miként minden más földi valóságot. Várja a test feltámadását és az örök életet. A keresztény tehát nem bálványozza a testi élvezeteket: nem istene a has vagy a szex; hiszen: 5
