Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Önmegtagadás a lélektan tükrében
transzcendencia, azaz a szentség hívásából fakad az aszkétikus magatartás az adott világgal szemben, nem pedig fordítva. b) Az egészséges lélek jellemzője a lényegre törekvés, nem pedig a meglevő világ tagadása. A hívő lelkében ott él a meggyőződés, hogy léteznek értékek és ezek a Teremtőtől erednek. Ennek az a következménye, hogy az aszkézis relativizálódik: nem cél, hanem csak eszköz. 2. Saját bűnösségünk megtapasztalása A bűn általános jelenség, ugyanígy a bűnösség megtapasztalása is. A vallásos élmény elválaszthatatlan egy másik világ megsejtésétől, amely tiszta, eszményi, szent. Ezzel szemben, ebben a világunkban mindenütt a bűn árnya homályosít. A bűntudatról már rengeteget írtak. Szép a magyar kifejezés: bűntudat. Mert tényleg nemcsak érzelemről van itt szó, hanem egy tényleges megismerésről, állandó észlelésről, miszerint a világ és Teremtője között megszakadt az eredeti kapcsolat. Egyéni síkon ez, mint tőlünk független erőknek való kiszolgáltatottság tudatosul. Mellékes most, hogy ki miként észleli ÜL minek nevezi ezeket az erőket: indulatok, ösztönök, rossz, vagy éppenséggel Sátán. A lényeges az, hogy mindez arra ösztönzi a gondolkozó embert: tegyen meg mindent, hogy minél kevésbé függjön ezektől az erőktől. A bűntudat ősélmény, úgy hogy hiábavaló minden olyan magyarázat, amely azt pusztán valamilyen hiányra akarja visszavezetni. Egész sor elmélet próbálja úgy értelmezni a bűntudatot, mintha az elkerülhető jelenség lenne. A biológiai elmélet szerint az ösztönök kielégíthetetlen mivolta szüli azt a rossz érzést, amelyet jobb híján a vallások bűntudatnak neveznek. Az intellektualista elméletek tudatlanságra vezetik vissza, a modern magatartáspszichológia pedig - a társadalom szemszögéből - elfogadhatatlan viselkedésformának tekinti. Nos, egy valami világos a józan ész előtt: kevésbé beteg a bűntudattól terhelt lélek, mint az, amely egyáltalán nem ismeri. A bűntudat - pontosabban: a világban és saját magunkban állandóan jelenlévő bűnösség megtapasztalása - az aszkézis másik immanens, azaz saját pszichénkből fakadó forrása. Lelki mivoltunk nem talál teljes boldogságot az anyagi világ kebelén, ezért arra fordul, amerre a tiszta, bűntelen világot sejti. Két jellegzetes kifejezésformában jelentkezik ez a vágy: bűnbánat és magány. A bűnbánatban az ember ismételten nemet mond saját múltjára, elhibázott tetteire; elhatárolja magát ezektől; ugyanakkor a jövőbe néz és ismét tájolja életének iránytűjét. így a bűnbánat az egyik legalkotóbb motívum. Azt hiszem, nem szükséges egyéb példák után kutatnunk; elég a jól ismert evangéliumi bűnbánókra gondolni: Mária Magdolna kétségtelenül az egyik legbátrabb, hogy ne mondjuk legrámenősebb húsvéti tanú; Péter a legmegtántoríthatatlanabb szónok. 32
