Szolgálat 79. (1988)

Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Önmegtagadás a lélektan tükrében

A nem kifejezetten toxikus anyagokhoz kapcsolódó beteges szenvedélyeknél könnyebb középmegoldást kidolgozni.

A toxikomániás nem kerülheti ki az elvonókúrát. Orvosi segítségre van szüksége, hogy szervezete egyensúlyra találhasson a méreg nélkül. Azonban az is világos, hogy az elvonókúra egyedül nem elegendő a gyógyuláshoz. Fel kell fedeznie, hogy miért is nyúlt a bor, a méreg után. Mindenekelőtt pedig rá kell döbbenie védekezési mechanizmusaira. Meg kell tanulnia, hogy őszintén szembenézzen élete problémáival. Ezen az úton állnak segítségére a különböző terápiás, főleg csoportterápiás módszerek.

Végül pedig el kell ismernie, hogy gyenge, mint minden ember: önerejéből nem képes minden kísértésen uralkodni. A drog nagyobb erőnek bizonyult nála. Ha tehát új életet akar kezdeni, olyan társat kell keresnie, aki még a drognál is hatalmasabb: Isten megbocsátó és gyógyító ereje. Alázatosan ebben kell bíznia.

Szentmártoni Mihály

ÖNMEGTAGADÁS A LÉLEKTAN TÜKRÉBEN

Hála Istennek, a "mítosztalanítás" korának vége! Sajnos a következmények még érezhetők. Mert mindaz, vagy majdnem mindaz, amit "mítosztalanítottunk", az el is tűnt. Amióta mítosztalanítottuk a szentáldozást, azóta aligha lehet hallani "szentségtörésről", méltatlan áldozásról. Amióta mítosztalanítottuk a csendet, azóta nem igen esik szó "szent hallgatásról". Mítosztalanítottuk a szexet, azóta alig tudjuk, mit is kellene tulajdonképpen meggyónnunk. Azt mondják, Nyugaton már alig gyóntatnak a papok. Nincs kit, vagy nincs miért? De érdekes, valahogy hirtelen "divattá" vált a vallásosság! Csakhogy milyen vallásosság? P. Vey- no a Collége de France professzora, bizony sötét színekkel festi meg a kialakult helyzetet: "Határozottan állítom, hogy nemsokára a vallásosság divatosabbá válik, mint a nemiség, azzal a feltétellel, hogy továbbra is Isten és Egyház nélküli vallásosságot hirdetünk, olyat, amelyben a nemiség ártatlan dolog, a halál pedig szépséghiba. Csakhogy ez nem keresztény hit, hanem hobbiból űzött vallásosság." (idézi H. Carrier, 1985).

Az önmegtagadást ill. aszkézist is eléggé "mítosztalanítottuk" ahhoz, hogy kihulljon a tudatunkból, s egyenesen negatív előjelet vegyen fel, már-már az önkínzás, vagy szebb nevén "mazochizmus" címszó alá kerüljön. Ha most ehhez még hozzáfűzünk egy "tudós" értekezést, miszerint az aszkézis nem más, mint az ember "természetes" önnevelési törekvése, akkor - attól tartok - még csak hozzáadunk egy cseppet ehhez a mítosz29