Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Benkő Antal: Kóros szenvedélyeink
hallani a család tagjaitól: Mióta felhagytál a cigarettával (ivással stb), kiállhatatlan lettél! Az ilyen megjegyzések, természetesen, komoly próbatételek a kóros szenvedélyektől szabadulni akaró családtagnak. Jelentik azt is, hogy a szenvedély rabja előbb észre sem vette, mennyire függött a mankóktól, s csak ezek segítségével volt úgy-ahogy képes egyensúlyban tartani életét. Most, hogy nem használja őket, csetlik-botlik, mások terhére van. Fényt vetnek azonban arra is, hogy a szenvedélyekbe való menekülésnél gyakran belejátszik a családtagok magatartása. Avval, hogy nem törekszenek (vagy saját erejükből ők sem képesek!?) helyesen állást foglalni azokkal a nehézségekkel szemben, amelyek most, az új utak keresésekor lépnek fel családjuk tagjánál, tudatják azt is, hogy valószínűleg akkor sem volt elég erejük elviselni problematikusabb tagjuk vergődéseit, amikor "mérgei" után kezdett nyúlni. A kiút Bármennyire is rabja legyen valaki a kóros szenvedélyeknek, elszakíthatja béklyóit. Ehhez azonban több feltételt kell teljesítenie. Az első: valami módon ismerje be, hogy rab, s akarjon kiszabadulni helyzetéből. Sejthetjük, hogy micsoda nehézségekbe ütközhet az ember ennél a pontnál. Ki meri magának is bevallani, hogy élete csődbe jutott, hogy beteg, s saját erejéből nem képes igazán rendet teremteni önmagában? Honnét merítse a reményt, hogy valóban sikerülni fog erőfeszítése s új életet kezdhet? Megél-e majd eddigi mankói nélkül? Pedig amíg rá nem döbben, hogy "elveszett", nem kap mentődeszka után. Teljes elszántsággal vállalnia kell, hogy soha többet nem nyúl "kábítószere" után. Vagyis, ha pl. eddig ivott, de igazán meg akar szabadulni, akkor örökre absztinensnek kell lennie. Ez annyira lényegbevágó feltétel, hogy azoknak a papoknak a részére, akik az alkohol rabjai voltak, rendkívüli eljárást kellett kidolgozni, hogy misézhessenek. Károly, 39 éves pap naponta 25-30 cigarettát szívott. Többször gondolt arra, hogy jó lenne felhagyni a cigarettával, mert évről-évre növekedett a napi adag. Nagypénteken, lelkigyakorlat folyamán sikerült azért megtartóztatni magát. Egyik lelkigyakorlata végén elhatározta, hogy ha egy nap sikerült nem dohányoznia, akkor másnap is képesnek kell lennie erre. Két évig nem is cigarettázott. Egy baráti találkozón azonban addig noszogatták, hogy rágyújtott "csak egy cigarettára". Három nap múlva viszont már a régi adagot fogyasztotta. Ismét beletelt két év, míg a lelki- gyakorlat alatt végleg szakított a cigarettával. Rájött, hogy ő nem képes keveset szívni. Kollégái között volt olyan, aki csak néha napján gyújtott rá, de ő ezt nem tudta megtenni. Az egyetlen kiút számára a teljes szakítás volt. 28
