Szolgálat 79. (1988)

Tanulmányok - Benkő Antal: Kóros szenvedélyeink

veszi - s védekezési mechanizmusai miatt nem is veheti - észre, hogy környezete már tisztán látja: "Valami baj van az illetővel".

Hogy az említett "harmadik fázisban" miért lesz az egyik emberből a szenvedélyek rabja s miért nem a másikból, erre még ma sincs egyértelmű válaszunk. A legveszedelmesebb drogoknál előfordul, hogy a fiatalkorú csupán ki akarja egyszer próbálni azt, amiről annyit beszélnek. Nem voltak sem rendkívüli pszichikai problémái, sem súlyos biológiai öröksége. Maga a kábítószer roncsolja le személyiségét. Az alkoholistákra nézve egyes szakemberek említik az örökölt tulajdonságok befolyását. Főleg az ikrekkel végzett kutatások igazolták az öröklés szerepét. Amennyiben ez fenn is áll, nem jelenti, hogy mindenki, aki ilyen biológiai adottságokkal születik, szükségképpen alkoholista lesz. Az ismert magyar pszichiáter, Szondi Lipót elmélete jól szemlélteti, hogyan kell értelmeznünk az öröklött adottságok jelentőségét. Szerinte ugyanazoknak a géneknek hatására egyik személy pl. kiváló sebészorvos, a másik mészáros, a harmadik pedig gyilkos lehet, aszerint, hogy énje miként élt biológiai adottságaival. Az ún. pszichikai eredetű szenvedélybetegségeknél pedig még döntőbb a személyes állásfoglalás, a szabadakarat hatása. Ennek helyes befolyására kell törekednünk, annál is inkább, mert a biológiai adottságokon vajmi keveset tudunk változtatni.

Jóllehet találunk közös vonásokat a különböző szenvedélyek rabjainál, nem mindenki egyformán veszélyeztetett abban, hogy alkoholista, drogos vagy "csak" erős dohányos stb. legyen. A magányosság, a sikertelenség, a tehetetlenség érzete, az aggodalom és félelem mindannyiunk osztályrésze. Mindannyiunknak szüntelenül törekedni kell tehát a lelki egyensúly megőrzésére és helyreállítására. Nehezebben sikerül ez azoknak, akik labilisabb, "érzékenyebb" vegetatív idegrendszert örököltek; akik érzelmeiket nem könnyen tudják összhangba hozni vagy szokatlanul erős érzelmi töltéssel reagálnak a kívülről eredő ingerekre. Az ilyenek gyakran túl magas elvárásokat táplálnak maguk és környezetük iránt, és nehézséget tapasztalnak érett kapcsolatok teremtésére embertársaikkal szemben. Jobban kell vigyázniuk arra, hogy - bármekkora reménnyel is kecsegtesse őket a különböző kábítószerek lidércfénye - ne nyúljanak utánuk. Éppen mert labilisabbak, nagyobb szükségét érzik valamilyen külső támasznak, erősítőnek, felejtetőnek. Viszont éppen emiatt szervezetük élesebben reagál ezekre a szerekre.

Mindezek alapján nem felelhetünk katogorikus igennel vagy nemmel a kérdésre, hogy öröklött hajlamok miatt lett-e valaki egyik vagy másik szenvedély rabja. Hajlamaink, mégpedig beteges hajlamaink is, mindannyiunknak vannak. Roppant hatást gyakorol ránk a környezet. De van bennünk egy szikra szabad akarat is, amellyel mindezt kiértékelhetjük, alakíthatjuk és célszerűen (vagy kevésbé célszerűen) irányíthatjuk. Természetesen, éppen mivel test, anyag is vagyunk, szabadságunkat akadályozhatjuk. A szorosan vett kábítószerek ezen a lejtőn hihetetlen, s bizonyos fokon túl szinte kivédhetetlen nehezéket jelentenek.

24