Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Heinrich Rothaus: A szenvedélyek megtapasztalása
A két "lista" tehát szembeállítja a "test" szerinti és a "Lélek" szerinti élet jellemzőit. A Lélekben való új élet "mortifikációt", "kis halált" (Babits), lemondást követel. De a keresztény ezt a több, szabadabb, teljesebb életért teszi. Az aszkézisnek nincs értéke, ha nem szeretetből és a szeretetért történik. "Odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem" (lKor 13,3). A Szentlélekjelenléte miatt lesz a test szent (lKor 6,12-20). Az euka- risztiában, az Úr szentségi Testében részesedve a hívők Krisztus Testét, az Egyházat építik. Az egy Kenyérből részesedve, az egy Lélektől alakítva (lKor 12 és 13; Ef 2,13-21) növekszenek a végső teljesség felé, reménykedve várják a test megváltását (Róm 8), amikor majd a teremtő Lélek Krisztus egyetlen Testévé változtatja a választottakat. Heinrich Rothaus A SZENVEDÉLYEK MEGTAPASZTALÁSA Betegség ellenére új életet kezdeni A würzburgi egyházmegye szinódusának "A jelen szükségletei" című dokumentuma utal arra, hogy társadalmunkban több millió ember nyomorog anélkül, hogy tudomást szereznénk róluk. Ilyenek pl. azok, akik társadalmi segélyből élnek; elnyomott és megfélemlített gyermekek, a hajléktalanok, sérültek, ideg- és érzelembetegek, drogosok, öregek. "A szükség, szenvedés és a tőlünk való különbözőség nem ritkán szorongást, félelmet és undort kelt bennünk. A szükséget szenvedő vonásaiban mindegyikünk az ember arcát fedezi fel: arc, amely sajátom is, vagy legalább is az lehetne. A szükséget szenvedő pedig az egészségesben, a normálisban, a sikeresben azt az emberi arcot látja, amely már övé is volt, sőt ma is övé lehetne. S éppen ez jelent számára kihívást: Miért éppen én vagyok ilyen, és nem a másik? Aki mindezt nem képes belátni, az menekülni próbál. Ez legkönnyebben akkor sikerül, ha száműzzük tudatunkból vagy annak peremére szorítjuk a szükséget szenvedőket, akikből a fenyegetés árad felénk. Ezzel a folyamattal azonban csak új szenvedés születik." A szükség, szenvedés vagy tőlünk való különbözőség elfojtásának és kizárásának mechanizmusa mindig is működött, ahol emberek éltek együtt. Az ószövetségi Izrael és a középkori városok számára alig is nyílt más lehetőség a leprásokkal és hasonló betegekkel szemben, minthogy messzemenően kizárják őket az emberi közösségből. De ott és akkor is kizárjuk a betegeket, "anormálisokat" és a kényelmetleneket, ahol erre nincs szükség. Sőt, egész jóléti társadalmunkat, és vele az egyesek maga13
