Szolgálat 78. (1988)
Könyvszemle - Szabó Ferenc: Az emmauszi úton (Németh József)
KÖNYVSZEMLE Szabó Ferenc: Az emmauszi úton. Hitünk megalapozása. Ugo Detti, Róma 1987. 258 o. P. Szabó legújabb könyve a vatikáni rádióban elhangzott előadásaiból született. Célja: Hitünk korszerű megalajiozása. Meg szeretné mutatni a szekularizált, ateista vagy közömbös környezetben elő keresztényeknek, hogy hitünk ésszerű hódolat. A keresztény hit mindig magában hordja az önkritikát, tisztítja magát. A vak hit éppúgy elvetendő, mint az ateista dogmatizmus. Erkölcsi vétek lenne - Szent Tamás szerint -, ha valaki úgy hinne Krisztusban, hogy lelkismerete ezt rossznak minősítené (S. Th. I-II. q.19. aő). "Menj, hited meggyógyított téged!" - ismétli Jézus. Hitemben, Istentől függve, az ő erejében teszem magamat igazán önmagámmá. A hit területén csak annak van jelentősége, ami szabadságomból kifolyólag történik. Isten mindenkit hív, de senkit sem kényszent; Teilhard szavaival: "Dieu fait se faire les choses". Amint az Úr az emmauszi úton az írások magyarázatával vezeti rá csalódott tanítványait a helyes messiáshitre, úgy a szerző - könyve első részében - ezt a módszert követve mutatja meg a különféle vallásokban Isten történelmi útjait. Ennek keretében ad képet a modem ateizmus kialakulásáról: Marx, Nietzsche, Freud és a modem természettudományok szcientizmusának valláskritikájában. Az idézetek átfogóan tükrözik a "gyanú mestereinek" felfogását. A tudományban lehetetlen a tiszta anyagelvűség, amely a valóságot teljesen a mérhető jelenségekre fokozza le. A tudománynak is szüksége van egy bizonyos "hitre", hogy a természet törvényeit, az oksági viszonyokat adottságként elfogadhassa; a létről, a végső miértekről a szaktudomány mint ilyen nem mondhat ítéletet. Wittgenstein, akinek logikai-filozófiai értekezése az analitikus filozófia és az újpozitivizmus kézikönyve lett, megjegyzi, hogy tulajdonképpen az a misztérium, hogy a világ van. A pozitív vallások különféle formai megsejtik az emberek történetében megnyilvánuló Istent. P. Szabó - Rahner nyomán - vázolja, hogy hogyan tapasztalhatjuk meg a konkrét élményekben a Teremtot, noha a világ gyakran inkább elrejti őt előlünk, mintsem mutatná. - Az első rész Illyés Gyulával és Szabó Lőrinccel folytatott párbeszéd az istenkeresésről. Szép az eszmények, a nemzet szolgálata, de alibi is lehet, hogy ne kelljen meghozni a végső döntést bensőnkben. Néha "tetten étjük szívünkben" az Istent, máskor "farkasszemet nézünk" hiányával. De mindenképpen találkozunk vele a végső döntés idején és helyén, a halálban. A második rész azokkal a nehézségekkel foglakozik, amelyek hitünk elmélyítésekor, az ellenvetések és tagadások megfontolásánál jelentkeznek. A teológiának, mint értelmezéstannak (= hermeneutika), komolyan kell vennie az igazság megismerésének történetiségét, hisz a történelem adott korában élő ember csak viszonylagosan közelítheti meg az igazságtartalmat. Mindez nem vezet relativizmushoz, hanem körültekintőbbé és szerényebbé tesz. Alapvető teológiánk így nem annyira bizonyító, érvekkel hadakozó tudomány lesz, hanem inkább irányt mutató, tájékoztató jellegű. - P. Szabó Paul Ricoeur, E. Schillebeecks, K. Rahner és a protestáns Wolfart Pannenbcrg nyomán megrajzol néhány értelmezési horizontot. Mint az apostolok, úgy az Egyház is a jelenben hirdeti és vallja meg Krisztust, aki él, nem a múlt vagy egy másik világ embere. - A második rész vége megfontolásra tálja elénk P. Valensin szavait: "A hívő ember hitének igazi érvei belsők, személyesek, melyek nem keverednek össze lelkiállapotával vagy belső megmozdulásaival; következésképpen nem tudja őket papírra vetni vagy másoknak kifejteni. Amit objektiven előadhatunk - az apologetikai érveket -, azok csupán olyan érvek, amelyek felkelthetik a jól előkészített lélekben a hit indítékait." A könyv harmadik része - figyelembe véve az előző kettőben kifejtett módszert - Jézus Krisztus életművével és személyével foglalkozik. Megmutatja, hogyan találkozhatunk életutainkon - mint az emmauszi tanítványok - a feltámadt Krisztussal. Hitünk rövid, korszerű, teológiailag mély összefoglalása ez a rész. A következő pontok emelkednek ki: Jézus öntudata, szenvedése és halála, csodáinak kapcsolata feltámadásával, szűzi fogantatásának teológiai jelentése, Atyjával való egysége, valamint a Szentháromság 94
