Szolgálat 78. (1988)
Könyvszemle - E. Kirschbaum: Az apostolfejedelmek sírjai (Salamon Z. László)
titkának az emberi szeretet és tisztaság felől való megközelítése: "A szeretet egyszerre akarja a különbözó'séget és az egységet, a másságot és az azonosságot. Az emberi állapotban megvalósíthatatlan ez a vágy: nemcsak egyesülni a másikkal, hanem egynek- lenni vele úgy, hogy önmagam maradok." Utószó helyett a szerzó' szentföldi élményeit írja le: hogyan él lelkében a hétköznapok folyamán is a teológia; hitünk konkrét, korszerű bemutatása, mély elkötelezettségének tanúsága. Németh József Engelbert Kirschbaum S.J.: Az apostolfejedelmek sírjai. Fordította Dr.Tú'zkő Lajos. Szent István Társulat, Budapest, 1987. 230 o. Az olvasó nem könnyű, népszerűsítő munkát kap kézbe. A szerző élvonalbeli szaktudós, a régészet és művészettörténet doktora. Nem véletlenül volt tagja annak a négytagú bizottságnak, amely a Szent Péter bazilika alatti ásatásokat irányította 1939-től 1949-ig. Kerül minden leegyszerűsítést. Az ásatások minden részletét ismerő szakember tárgyilagosságával, a "legszárazabb" tudományossággal ismerteti a kereszténység történetének egyik legjelentősebb vállalkozását. Sok rest többször is el kell olvasni, ha meg akarjuk érteni, vagy el akarjuk képzelni az egyes feltárt helyek, falak, sírok, építmények helyzetét, formáját, egymáshoz való viszonyát, történetét, a feltárásukkal felvetődött újabb problémákat. Annak ellenére, hogy a könyv sok fényképet, rajzot, vázlatot tartalmaz, és annak ellenére is, hogy - amint a szerző írja - "Ábrázolásunk stílusán azért, amennyire lehetséges volt, lazítottunk, és a szakszerű fejtegetések nagy rését átvittük a jegyzetekbe. Ugyanennek a célnak, a némileg merev söveg könnyebb olvashatóságának, felel meg az ásatások eredményeinek a felosztása, az ásatások bemutatásában, és az ekként nyert fejlődéstörténetek leírása." A könyv a magyar nyelven kiadott vallásos és tudományos irodalomban erősen hézagpótló. Ezért külön dicséret illeti a kiadót. E sorok írója az 1975-ös szentév alkalmából megjelentetett egy 110 oldalas könyvecskét, "Hol Szent Péter" címmel. Ennek azonban csak a fele tárgyalja az ásatásokat, míg P. Kirschbaum tanulmánya szinte kizárólag erre vonatkozik. Meglephet a szerző első mondata: "A Péter-templom confessiója alatti ásatásokat nem azért indították el, mintha kételyek támadtak volna az ősi hagyomány felől, amely itt, és csak itt tiszteli Péter apostolfejedelem sírját." A valdiak, majd a protestánsok egy része ugyan kétségbe vonta, hogy egyáltalán tartózkodott-e Szent Péter Rómában. Ugyanis a hit egyetlen forrásának a Bibliát tekintik, a szenthagyomány nélkül. A Biblia viszont nem említi Szent Péter római tartózkodását, csak Szent Pálét (ApCsel 18,14-31). A kétely azonban a protestánsok között sem volt általános. Maga Luther, továbbá E. Renan, H. Lietzmann, M. Dibelius, O. Cullmann sem kétli - hogy csak a legismertebb protesáns szerzőket említsük. A. Hamack szerint ezt csak az újkor kritkus szelleme tagadta "előbb tendenciózus protestáns, majd tendenciózus kritikai előítéletek alapján" (Die Chronologie der altchristlichen Literatur. Leipzig, 1893. 1.244.). (A kérdés részletesebb kifejtése megtalálható pl. Cserháti József: Az Egyház c. művében és Szántó Konrád Egyháztörténetében.) Hittani szempontból Szent Péter római tartózkodásának kérdése nem jelentéktelen,mert összefügg a primátussal: Péter az apostoli kollégium Krisztustól rendelt fejeként volt a római keresztény közösség vezetője s mint ilyen halt vértanúhalált. A teológiai tényen azonban az sem változtatna, ha pl. Rómából elhurcolva másutt végezték volna ki, s így sítja sem volna a Vatikánban. Ennek ellenére, amikor XII. Pius pápa megválasztása évében, 1939-ben a Szent Péter és Pál ünnep előestéjén a confessiónál végzett hossszú ima után elrendelte az ásatást, a környezetében többen aggodalmukat fejezték ki, mondván: Ha nem találják meg Szent Péter sírját, kételyekkel teli korunkban rögtön kész lesz a közvélemény, hogy lám, ez sem igaz! A pápa azonban ragaszkodott véleményéhez: az igazságtól, a, tényéktől nem szabad félni, hanem szembe kell velük nézni. 95
