Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Puskely Mária: Hithirdető a "magyar Afrikában"

Milyen jó vagy, Uram, hogy még kocsizhattunk is Veled! - Vass bácsinál is voltunk, igen örült szegény. Litánián sokan voltak Alpárról is" (márc. 30).

"Délelőtt szorgalmas munka. Délután a testvérek kertészkednek. Ke- resztút. Elég sokan vannak" (ápr. 2.).

"Alpáron vásár van, és ezért nem jöttek a szokott tömegben szentmisére. Akik itt voltak, majdnem mindnyájan gyóntak és szt. áldozáshoz járultak" (ápr. 13.).

"Benkó Modolka lábát felvágtuk és bekötöztük. Kovács Marinak és Annusnak fogcseppet adtunk" (1928. aug. 1.).

"Varga Pista lábát, kezét, arcát bekötöztük, a fertőző sebek erősen gennyednek. Reggel kihozattuk a doktort, négy majori gyermeket is megvizsgált" (aug. 2).

"Délben egy sebesült fiúcskát hoztak, keresztülszúrta kézfejét. Isten segítségével bekötöztük" (1929. okt. 2.).

"Barna Vera néni kezét kötöztük. Égési sebe volt. Gyógyítsd meg, drága Szt. József!" (1930. nov. 19.)

Szentmise és reggeli után igen nagy örömet szerzett az eljövendő drága Megváltó. A kanász szegény kis pólyásgyermekének személyében jött el hozzánk és egész délelőtt dajkálhattuk, ápolhattuk. Nagy-nagy szeretettel susogtuk a Szűzanya nevében is: ,Pihenj, szerelmem, kicsi virágom...’ Délután megérkezett az anyja, és elvitte a beteg babát" (1928. dec. 17.).

Szent József küldött valakit: a Csabaiék beteg lovászának személyében, kinek M. testvérünk finom vert-piskótát sütött, hogy nagy kínjai között (végbélrákja van, szegényke!) icipici öröme legyen. Deo gratias mindenért!" (1929. jún. 19.)

És így folytathatnánk az epizódok sorát. Az esetekhez fűzött fohászok híven szemléltetik Skolasztika perjelnőnek, "a tanyavilág őrangyalának" lelkületét. Mint az alakuló kis szerzetesközösség elöljárója ezt a mindenkiben Krisztust látó lelkiséget igyekezett kialakítani társaiban és az újonnan jelentkező fiatal lányokban. Isten végtelen szeretete eszközének tartotta magát, s rövid élete alatt tékozló nagylelkűséggel osztotta szét önmagát. Két évvel halála előtt elárulta élete vezéreszméjét: "Szeretni, égni, mindig, mindig! Mint ahogy az édes Mester tette! Szeretni, égni, mindig, mindig, mert O a csodálatos Szeretet!"

Skolasztika testvér gyorsan elégett ebben a szeretetizzásban. 1931 májusától fokozott gyöngeség, állandó láza ellenére senki sem gondolta, hogy előrehaladott tüdővészben szenved. Nógrádverdcén, a Migazziban kapott gyógykezelést kétszer is. 1932. október 18-án Verőcéről szinte szökve ment Pestre, hogy a testvérek körében várjon az Úr érkezésére.

66