Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Puskely Mária: Hithirdető a "magyar Afrikában"

Három nappal később tüdővérzéssel együttjáró fulladás vetett véget életének. "Ó, megérthetetlen, megmérhetetlen, végtelenül irgalmas, édes gyen­géd szeretet, add, hogy egészen tied legyen szívem egész életemben, ne­ked zengjen hálát lelkem, add, hogy elmerüljek benned, elégjek lángjaid között, egyetlen szerelmem!" A rákoskeresztúri temetőben helyezték nyugalomra, majd 1939-ben, amikor elkészült a tiszaújfalusi zárdatemplom, exhumált földi marad­ványait a templom kriptája fogadta be. Ekkor hangzott el többek között ez a méltatás: "Élete példakép volt mindazok számára, akiknek hivatásuk, hogy a nép vezetői, gondozói legyenek. Amikor 1922-ben munkáját megkezdte, az bizony akkor nem jelentett dicsőséget. A falukutatás akkor még nem volt divat. Ő nem szónokolt, cikkezett, hanem ott segített, ahol látta a bajt, az elhagyatottságot. Az eszme és a tett egy volt nála.... És most hoz­zátok fordulok, Skolasztika testvéreihez és leányaihoz. Akik felfogtátok szemének utolsó sugarát, pillantását, akiknek karjaiban halt meg: a tüzet ápoljátok, elhamvadni ne engedjétek, ki ne oltsátok. Reátok hárul a nagy felelősség, hogy munkájának lendülete meg ne torpanjon, hanem mind serényebb erőfeszítésekre serkentse a népért fáradozókat!" Egyszer volt, hol is volt, hol is lesz...? 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom