Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Fila Lajos: Eukarisztia és megváltás
Fila Lajos EUKARISZTIA ÉS MEGVÁLTÁS Hitélet és eukarisztia A szentmisében az úrfelmutatás után teljes határozottsággal jelentjük ki a kettő azonosságát: íme hitünk szent titka. Latinul még tömörebb: Mysterium fidei. Ez nem csupán indulatszó, hanem az eukarisztia remekbe szabott értelmezése. Olyan jelről és eszközről van szó, amelyben krisztusi hitünk kinyilvánul és élővé válik. A hívek válasza pedig csodálatos szabatossággal fogalmazza meg a hit tartalmát: Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. Krisztus kereszthalálának áldozatában nyilvánítja ki teljes egységét velünk. Vállalja sorsunkat, a halált. De halálának emlékezetében, az euka- risztikus áldozatban fölkínálja nekünk a saját halálát, amely halál a feltámadásra és a dicsőségre. Benne valósul meg a "szabadulás", a "transitus Domini". Ebben részesülünk áldozatának szentsége, testének és vérének vétele által. A Krisztussal való egység csúcsán nyilvánul ki hitünk hitelessége csakúgy, mint tárgyi tartalma; a szabadulás, az üdvösség és a mennyei dicsőség belőle forrásozik. Az Egyház istentiszteletének, vallási kultuszának középpontja valóban az eukarisztia. Sőt, ez a misztérium a szentélye egész sajátos kultúrájának is, hisz minden alkotása az oltár szolgálatára irányul. Az építészet, a festészet, a szobrászat s irodalom szakrális művei az eukarisztia ünneplésének fényét emelik. Az eukarisztia az Egyház egész lelkipásztori tevékenységének is a középpontja. Az alapvető utasítások ugyanis minden tevékenységet a szentmise keretében igyekeznek beépíteni: az igehirdetés, a többi szentségek és szentelmények kiszolgáltatásának rendes helye a szentmise. Az egyházi törvények szintén a teljesebb egység feltételeit, követelményeit határozzák meg, annak méltóságát védik, érdekeit szolgálják. A II. Vatikáni Zsinat szerint az Egyház az Istennel való egységnek és az emberiség egységének a szentsége: ennek az egységnek a teljessége pedig az eukarisztikus közösség. Ezért az Egyház tevékenységének a "forrása és csúcsa" a liturgia, s azon belül is az eukarisztia ünneplése. (SC 2.) Kérdés azonban, hogy hol a helye az oltáriszentségnek a gyakorlati igehirdetésben, a prédikációkban? Ezen a téren talán még nem értük el a kívánatos eukarisztikus nívót. A prédikációk súlypontja az erkölcsi szférában mozog. Sőt, inkább etikai szintről kell beszélnünk, mert a meghirdetett erkölcsöl; igen lazán élteti a Krisztussal való egység követelménye. Ő főleg csak példakép, nem pedig az igazi indíték a követésre. Pedig nem azért kell megtartanunk a paran52
