Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Megváltásunk Krisztusban

tőlünk. A Szentielken keresztül az Egyház látható testének, a hívők közösségének alapja, életforrása és fejlődésének mintája. A Lélek erejében a szeretetből Istennek adott és föltámadt emberségével táplálja, formálja, egyesíti önmagával emberségünket.

Minthogy Jézus értünk halt meg, értünk lett áldozattá, megváltoztatta a halál értelmét. Továbbra is el kell viseljük, mint bűneink következményét; de többé már nem az örök halál kezdete és testi képe, hanem Krisztussal egyesülve a leghatásosabb gyógyszer arra, hogy képzelt istenségünkből kigyógyuljunk; megtanuljuk elfogadni Istentől való függésünket és szeretetből adhassuk oda életünket Istennek és embertársainknak. Sőt nemcsak a halál, hanem az egész testben töltött élet értelme megváltozik. Krisztus halálában és feltámadásában már a kereszlségben részesedünk, s ez a mintegy "csírában" kapott részesedés a mindennapi életben bontakozik ki: "Állandóan Jézus halálát hordozzuk a testben , hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön" (2Kor 4,10). Elviseljük a magunk és mások bűneinek a terhét, s megpróbálunk egyre jobban kivetkőzni önközpontúságunkból. Minden nap, minden emberi cselekvés felhívás arra, hogy elfogadjuk ezt a mindennapos kis halált: mindig jobban és jobban engedelmeskedjünk az Istentől teremtett valóság rendjének. Amilyen mértékben meghalunk önmagunknak, olyan mértékben kapjuk meg a föltámadt Jézus élet energiáit. Annál több lesz bennünk a hit és a bizäom Isten iránt, valamint a szeretet az Istennel és az emberekkel szemben. Azzal, hogy Istent elismerjük Teremtőnknek és Atyánknak, embertársainkat is egyenrangú testvérnek fogadjuk el, nem pedig fölhasználandó eszköznek vagy félreállítandó vetélytársnak. Ráébredünk valódi azonosságunkra, teremtmény voltunkra, és fokozatosan megismerjük ingyen ajándékként kapott istengyermekségünket is.

Mindez nem automatikusan történik, hanem szabadságunk teljes mozgósításával. Ennek a feladata, hogy a keresztrefeszített és föltámadt Jézus válóságát elfogadjuk, s részesedjünk életében, halálában és föltárna dásában. Egyéniségünk minden erejére és önállóságára szükség van, hogy Jézus misztériumát mintázhassuk a mindennapi élet változó formáiban és helyzeteiben. S amikor így vállaljuk azt, ami egyszerre okoz szenvedést és igazi örömet, tudjuk, hogy szabadságunk fokozatos megvalósítása annak az ajándéka, aki egyedül ajánlotta fel értünk önmagát teljes szabadsággal.

Ilyen módon a test szférája, az emberi kapcsolatok hálózata többé már nemcsak a bűn erőtere. Szemben áll vele a Krisztus teste, istenemberi életének az erőtere, amely a hívők közösségében, az Egyházban ölt alakot. Azaz: kifejezi, foghatóvá és hatékonnyá teszi a Krisztus mindent átfogó szeretetét.

51