Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Héjja Gyula: Bűnös emberiség - megváltott emberiség
vekszik bennünk Isten gyermekeinek a szabadsága, és mind jobban és jobban átalakulunk Krisztus képmására. Istennel való egyesülésünk ráta- lálás nemcsak az Istenre, hanem önmagunkra is. b."Megváltásunk még reménybeli" (Róm 8,24-25) Ezért igazán csak azok számára hihető, akik reményből élnek. Az apostol szerint minden keresztény élete az isteni erények hármas oszlopára épül, hármas gyökérrel kapaszkodik az igazi élet talajába, a megváltó és megszentelő Istenbe. A hit kegyelme által az emberi értelem megnyílik az igazság teljessége felé, és vágyakozva arra törekszik, hogy elérje azt, aki maga az Igazság: az örök élet Istenét. Az isteni szeretet viszont az emberi akaratnak és szívnek ad új irányt és lendületet a legnagyobb Jó, az örök boldogság Istene felé. A hit és szeretet tehát egybehangolják a saját életét velünk közlő Istennel, mint minden igazságnak és jóságnak a teljességével. Ezen az alapon viszont az is nyilvánvaló, hogy a megváltott, a megigazult ember életigénylő törekvése nem saját énje felé fordul, hanem önmagából kivetkőzve s magát kiüresítve, hittel és szeretettel összpontosul arra a Másikra, az Istenre, aki természete szerint az örökre felfoghatatlan Igazság és semmiféle teremtményi kényszert nem ismerő s önmagát teljes szabadsággal ajándékozó Szeretet. Pál apostol amikor a gyakorlati keresztény élet alapjait tárgyalja, mindig hangsúlyozza a hitnek és szeretetnek az elsőbbségét. De mélyértelmű gondolatokat közöl a két alaperénynek egymásba fonódó összjátékáról, valamint a harmadik isteni erénynek, a reménynek sajátos, egyedülálló természetéről is. A legismertebb szöveg a három erényt együtt említi, és a Krisztus második eljövetelét megelőző kor összefüggésébe helyezi: "Addig (nüni de) megmarad a hit, a remény és a szeretet" (lKor 13,13). Mint minden vándort, úgy a keresztényt is három mozgató erő vezeti, hajtja és irányítja a megjelölt cél felé: a hozzá vezető út ismerete (hit), az elérésére vágyódó, föltétel nélküli önátadás (szeretet) és a hajlandóság arra, hogy a saját maga építette egzisztenciáról lemondva, biztonságát az elé-rendő célban keresse (remény). A keresztény vándor célja a megváltó és megszentelő személyes Isten. Ezzel az Istennel jutott kapcsolatba élő hite és önátadó szeretete által. Ugyanerre az Istenre irányítja egész lényét a harmadik nagy kegyelmi adomány: a keresztény remény. A remény, mint isteni erény, az a természetfölötti hajlam és törekvés, amely képesíti az újjászületett embert, hogy magát elfeledve, kilépjen önmagából valamint a teremtett világból, és azt az Istent tegye élete alapjául, aki a világ kezdetétől Krisztus eljöveteléig mindent arra rendelt és irányított, hogy Jézusban elérkezzen számunkra az "idők teljessége". Szent Pálban élt a tudat, hogy Jézusban kezdetét vette az a "jelen" (nüni de), melyben ránkvirradt az "idők teljessége". Ezzel a "jelennel" kapcsolatban állítja, 17
