Szolgálat 77. (1988)
Könyvszemle - Gyetvai Péter: Egyházi szervezés (Teleki Béla)
hiányokat fedezhetnek fel. El kell ismernünk: Szántó Konrád müvében a válogatás egészében nagyon jó, és biztos alapokat nyújt szép egyháztörténete mélyebb megértéséhez. A kötet tanulmányozásakor mégis felmerült bennem egy-két kérdés és néhány helyen kis hiányérzet. Ha a kiadó ekkora teret biztosított az egyháztörténet harmadik kötetének, nem lehetett volna — elhagyva kisebb szemelvényeket — nagyobb lélegzetű szöveget is közölni? így a kötet nem keltené néhol azt a benyomást, hogy túlságosan elaprózott válogatással állunk szemben. Talán szerencsésebb megoldás lett volna az is, ha egyes, aránylag nem hosszú iratot nem vágtak volna szét, mégpedig anélkül, hogy utaltak volna arra, hol találhatók a könyvben a további részek. Ez az eset például az ifj. Plinius levelével Traianus császárhoz. Az első rész a 41—2. oldalon, a második a 72-én, a császár rövid válasza a 84-en található. A névmutatóban, sajnos, nem tettek különbséget az idősebb és ifjabb Plinius között, a tárgymutatóban pedig az ifjabb Plinius levelének csak első idézett részét tüntették fel. Ugyanígy szétdara- bolódott négy részre VII. Gergely pápa híres irata, a „Dictatus Papae* (355—6., 414. és 415. oldalon, az utóbbin két külön részben). Ami a hiányokat illeti, véleményen szerint a „Didakhé*-ból, az ősegyház életére oly jellemző szép iratból többett is lehetett volna közölni, mint ami az 52—3. oldalon található, habár ezek biztosan a mű legfontosabb szövegei. A pápaság és császárság évszázadokon át tartó harcának megértéséhez szinte elengedhetetlen Gelasius pápa levele Anastasius császárhoz 494-ből. Ez a pápai tekintélyről és a királyi hatalomról szóló fontos irat, sajnos, hiányzik. Talán jó lett volna a katolikus reformtörekvések Tridenti Zsinat előtti időszakát és az akkori, főleg kis laikus közösségek életét szabályaik szövegeivel bemutatni. Részben ezeknek a mozgalmaknak volt a hatása, hogy a pápai udvar az új szerzetesrendeket elismerte és működésüket megengedte. Természetesen nem kétséges, hogy az új rendek befolyása az egyházban nagyobb volt, mint ezeké a kis közösségeké. Megjegyzéseim semmiképpen sem kívánják ennek a remek műnek az értékét csökkenteni. A harmadik kötetnek ugyanazt a sikert kívánjuk, amit az első kettő már elért. S hálánkat a szerző felé azzal tudjuk leginkább kimutatni, ha minél gyakrabban vesz- szük kézbe a katolikus egyház történetét bemutató három kötetet. Szilas László Gyetval Péter: Egyházi szervezés. Görres Gesellschaft, München 1987. 400 o. Gyetvai doktor művével a Dissertationes hungarioae ex história Ecclesiae VII. kötetét vesszük kezünkbe Adriányi Gábor szerkesztésében. Élvezhetjük a szerző negyven éves tudományos kutatásainak részgyümölcsét, amely a Mária Terézia által Pozsonyban 1751. VI. 28-án felállított ún. „Tiszai Koronakerület“ — Szegedtől Titelig fekvő községek — településtörténetét és történeti fejlődését foglalja össze dióhéjban, alapos szakértelemmel, bedolgozva az érseki levéltár és egyéb kutatók adatait. A mű értéke az is, hogy nemcsak a Koronakerület 10—11 községére összpontosít, hanem szemmel kíséri a terület múltját egészen a magyar honfoglalástól, nem feledve az egyházi vonatkozásokat sem. így a Délvidék politikai és egyházi történetének kincsesládája. Nem riad vissza a vitás és tisztázatlan kérdések tárgyalásától, mint pl. a kalocsai érsekség két székhelye vagy éppen Bács magyar származása, illetve avar eredete. Különösen érdekesek a török hódoltságra vonatkozó adatai, mert eddig szinte Ismeretlenek voltak, másrészt éppen a keresztény okmányok alapján mutathatjuk be igazán az akkori mindennapi életet. Az első rész címe: Egyházi élet a déli magyar területeken. Gerince a Szent István egyházszervezését és a kalocsai-bácsi érsekség történetét ábrázoló adattár, de 90
