Szolgálat 77. (1988)

Tanulmányok - Baternay Ágota: Mirjam és Mária

a tenger. A kiutat az Istentől reméli, hozzá kiált. Mózes közvetíti a parancsot: álljanak helyt, tartsanak ki. Isten angyala a menekülők mögé kerül s megnyitja a tenger vizét, így épségben vonulnak át. Utána a víz bezárul mögöttük; az egyiptomiak kocsistól, mindenestül a tengerbe vesznek“ (H. Langer — H. Leist- ner — E. Moltmann-Wendel: Mit Mirjam durch das Schilfmeer. Frauen bewegen die Kirche. Kreuz Vlg. 1983).

Feltételezhetően a 21. vers az eredeti alkotóeleme az egész résznek. Az istentiszteleteken felhívásként hangzott el: Dicsérjétek Jahvét, aki a Vöröstengerből, kilátástalan helyzetből mentette ki népét. Az egyiptomi kivonulás eseményére vonatkozik ez, s dalba önti a fáraó seregének megsemmisítését a tenger hullámaiban.

Ez az ősi rész azonban rövid volt. Ezért később részletesebben kifejtették a Vörös-tengeren lejátszódó eseményeket (I. 14. fejezet), s Mózes első személyben megszerkesztett dicshimnusza egyéb csodás szabadulásokért is magasztalja Jahvét. Feltűnő, hogy a kivonulást ecsetelő leírás középpontjában az ellenséges hatalom megsemmisítése, nem pedig egyéb, például a Sinai hegyen kötött szövetség áll.

Mirjam, a prófétanő énekelve és táncolva vezeti az asszonyokat, akik ilyen ősi módon hódolnak a győztes Jahvénak. A Kivonulás könyve a 15. fejezetben Áron nővérének nevezi. Mikeás próféta azonban Mózessel, a vezérrel és Áronnal, a főpappal együtt említi, mint akit az Úr hasonlóképpen felhasznált arra, hogy népét a szolgaságból kiszabadítsa (Mik 6,4). Valószínű, hogy csak későbbi hagyomány csinált testvéreket a háromból.

A zsidó nép kiszabadulásában tehát egy nő vezető szerepet, ma azt mondanánk: politikailag jelentős feladatot töltött be, s a nép fenntartás nélkül elfogadta ebben. Hogy ezt jobban megértsük, idézzük röviden emlékezetünkbe az Ószövetség értelmében vett próféta fogalmát. Nem jós, nem látnok, nem javasember, hanem Jahve szavának hirdetője. A prófétai küldetés lényege, magja az, hogy rámutasson, miként kell az üdvösséget értelmezni egy adott helyzetben. Más szóval, a próféta feladata az, hogy a nép Jahvéba vetett hitének fényében lássa az egész történelmet, beleértve az egyszerű hétköznapokat is. Ez az értelmezés nem hideg levezetések láncolata, hanem lélektől telített meglátás, intuíció. Nem száraz prédikáció, hanem teremtő s természetes cselekedetek sorozata; nem hitegető vigasztalás, hanem legtöbbször intő kritika. Hasonló feladatot tölt be Mirjam is a Biblia egyik ritkábban emlegetett részében, a Számok könyvének 12. fejezetében: „Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak“ (1. vers), vagyis együtt korholták, mert nem a választott népből, hanem a kusiták közül vett magának feleséget. „Áronnal együtt állapítja meg, hogy nemcsak Mózesen, hanem rajta keresztül is szól az ÚV népéhez“ (C.J.M. Halkes: Gott hat nicht nur starke Söhne, Gütersloh, 1980).

A Szentírás magyarázói szerint a végső redaktor az eseményt saját kora felfogása szerint jegyezte fel. Mivel ő maga is a papi hagyományhoz tartozott,

36