Szolgálat 77. (1988)
Halottaink - Takáts Sándor S. J. (Rendtársa)
pappá 1948. június 29-én. Hét évig káplán különböző helyeken (Oggau, Mattersburg, Felsőőr, Kismarton), 1955 és 57 között pedig lelkész Neutalban, Felsőpulya közelében. 1957-től gimnáziumi hittanár Kismartonban. Az ifjúság nevelésének szenteli idejét és egész életét. Annak ellenére, hogy kemény egyéniség, diákjai és tanártársai becsülik, szeretik, mert nem hiányzott stílusából a kedélyesség sem. 1973-tól 1986-ig, nyugdíjaztatásáig hitoktatási tanfelügyelő a középiskolában. Az egyházmegyei törvényszéken is kap beosztást, 1980-tól kezdve pedig a Katolikus Főiskolai Szövetség lelkésze. Nyugdíjazása után az egyházmegye iskolahivatalának vezetésével bízták meg, s ellátta a kismartoni Szent György plébániát is. Közismert és közkedvelt személyiség volt Kismartonban. Szinte kivétel nélkül reverendát hordott az utcán is, vasárnaponként pedig rendszeresen prédikált a székes- egyházban. Főleg volt diákjai fordultak hozzá szívesen ügyes-bajos dolgaikkal, s ő készségesen fogadta az ajtaján kopogtatókat. Meleg baráti kapcsolat fűzte egykori évfolyamtársaihoz is. Rövid de fájdalmas betegség után, 1987. március 6-án költözött az égi hazába. Richter Aladár P. TAKÁTS SÁNDOR S. J. (1919—1987) Apostoli tűz nyughatatlanul lobogó lángja hunyt ki, amikor Sándor atya a Kékgolyó utcai rák-korházban meghallotta Jézus hívó szavát: Jöjj, Atyám áldottja! Vedd szolgálatban felemésztődött életed jutalmát! Sándorunk 1919. július 25-én született a délbácskai Ókéren. Hatan voltak testvérek. Édesapja tanító volt. Sándor, mint második gyermek, korán megosztotta szüleivel a nehéz időkkel is együttjáró családi gondokat. így már korán kifejlődött a családi élet gondjai-örömei iránti nagy érzéke — melyről egész apostoli működése tanúskodik, öt éves korától élt benne a papi hivatás. Jó szülei ezt szívesen vették és nevelésében szem előtt tartották. Jászapátin volt gimnazista. Jónak tartotta, hogy az átlagdiákok és nem a „kis-pa- pok“ életét élte, így később jobban beletalálhatta magát az emberek egyéni és családi problémáiba. 1937-ben lépett a Jézus Társaságába. A többségben szerzetes-papi sőt jezsuita gimnáziumokból jött novíciustársak között meglátszott, hogy másjellegü nevelést kapott. Egyénisége is maga volt az elevenség — egy kis szertelenséggel — eredetiség és tettrekészség. A soha színlelni nem tudó novíciusnak emiatt sok megaláztatást kellett elviselnie. Az atyák nem gondoltak arra, hogy milyen nagy hivatástudat és milyen komoly lelkiség rejtőzik a nem sablonos magatartás mögött. 1940-ben Kassára került a három éves bölcsészeti kurzusra. Éles eszével a tanulmányokban igen jól boldogult, pedig két és fél éven át epebántalmak kínozták, sárgaság, korház, műtét gyakran váltogatták egymást. Közben nagy kedvvel végzett kézi és fizikai munkákat is a közösség javára, és gyártotta a mikulási és farsangi előadások ötleteit. Ráadásul bal szemét alig használhatta. /Jó nekem, mondogatta, elég a fél szememet behunyni, ha nem tetszik valami .. ./ 1944—48 között Szegeden teológus. A négy év alatt összesen fél évet töltött klinikán epeműtéttel, komplikációkkal, tüdő- és mellhártyagyulladással. Életében hat műtéten esett át! A front előtti szétszóratás'kor az Egyesült Izzóban vállalt technikusi munkát. Élete kockáztatásával mentett ki értékes műszereket a németek és nyilasok elől. Az ostrom életveszélyeit a Rózsadombon élte át. 1947. június 22-én szentelték pappá a szegedi dómban. A nyári vakáció alatt egy esztergályos mellett kitanulta a szakmát, hogy dé99
