Szolgálat 76. (1987)

Halottaink - Dr. Irányi László Sch. P. c. püspök (Miskolczy Kálmán)

Hat évig vezette Csepreg plébániáját, majd ez után a nagy kitérő után visszahelyezik Győrbe és a Papnevelő Intézet rektora valamint a Hittudományi Főiskola igazgatója lesz. 1982-ben II. János Pál pápa cubdai címzetes püspökké és szombathelyi segédpüspökké nevezi ki. Beteg püspöke mellett kellett nagy tudását és hosszú évek tapasztalatát érvényesítenie. A munkát oly tapintattal és szeretettel végezte, hogy súrlódásra soha nem került sor. Mindehhez apostoli és máriás lelkületéből merített erőt. Szívügye volt a győri Szűz Mária kegyhely ápolása és fejlesztése. 1983-ban arra kért, hogy vigyem el Fatimába. Boldogsággal töltötte el lelkét a szent helyen szerzett élmény, a portugál nép alázata és áldozatossága. Áhítattal esedezett az Istenanya közbenjárásáért hátralévő munkájához. Mindig csodáltam derűs és soha sem csüggedő lelkületét. Azt a hatást keltette bennem, mintha napfény árasztaná el arcát. Azokhoz az emberekhez hasonlított, akik hegyen laknak: alattuk a hosszú út, mely magasságba vezeti őket, előttük és körülöttük napfényben a hegyek világa, fölöttük a sugárzó ég. Szívüket pedig felszabadítja és kielégíti a határozottság: íme, itt vagyok, készen a szolgálatra. Halála előtt két héttel írta: „A múlt évben öt püspököt temettünk. Imádkozzál értünk, hogy dolgozhassunk. Én most már kilábaltam a járványból.“ De az Úristen másképp határozott és megengedte, hogy Szent Pál szavával gondoljunk március 3-án bekövetkezett szép halálára: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam“ (2Tim 4,7).

Eperjes Ernő

Dr. IRÁNYI LÁSZLÓ Sch. P., a külföldön élő magyarok püspöke (1923—1987)

Mindössze három és fél év telt el azóta, hogy az örvendező amerikai magyar papság és hívek között bevonult a washingtoni Szeplőtelen Fogantatásról nevezett kegytemplomba és felszentelése után első püspöki áldását adta híveire. — Lenyűgözően nagy feladat hárult rá: összefogni, hitében és magyarságtudatában megőrizni a világon szétszóródott népünket. Püspöki jelmondata erre emlékeztette: „adunare et custo- dire“. Kinevezése II. János Pál pápa jóakaratú és megértő gesztusa volt, aki megválasztásától kezdve őszinte szimpátiát tanúsít mind a szűk hazájában élő, mind a világon szétszórt magyarok problémáival és lelki igényeivel szemben. Irányi László piarista tanárnak és az amerikai rendtartomány főnökének alkalmassága és felkészültsége Róma szemében vitán felül állt.

Szegeden született 1923. április 9-én. Nagyapja ácsmester, édesapja pedig városi tisztviselő volt, aki maga is töltött pár évet a piaristák szemináriumában. Egyetlen fiát a szegedi piaristáknál neveltette. Az ifjú László onnét lépett be a rendbe, miután —érettségije előtt — elnyerte az országos középiskolai tanulmányi versenyen az első díjat magyar nyelv és irodalomból.

A háború végét a Vörös Kereszt szolgálatában ápolóként tölti. így kerül ki először Németországba, majd Rómába. Itt szentelik pappá 1948-ban, utána pedig megszerzi a teológiai doktorátust a Gergely Egyetemen, a bölcseletit pedig az Angelicumban. Törnek generális atya 1951-ben átküldi Észak-Amerikába, az 1950-ben indult rendtartomány erősítésére. A kispapok prefektusa, nyelvtanár és kisegítő magyar lelkész éveken keresztül. Beszédei, amelyekre gondosan készült, tanúskodnak nagy teológiai tudásáról, s gyakran a rádió hullámain keresztül is elhangzottak. Az emberekkel való kapcsolatában vonzóvá tette egyéniségét szelíd, megfontolt, derűs, mindenkihez jóságos, megértő, segítőkész lelkülete, nagy tudása, talán lassú, de bölcs intézkedései.

Sok éven át egy Washington környéki szeminárium dogmatika tanára volt, rendjének pedig 1968 óta ismételten megválasztott tartományfőnöke. Megtisztelő bár nehéz püspöki feladatát már nem a legjobb egészséggel, de mély hivatástudattal vállalta. Iroda, .rezidencia“, pénzalap nélkül a világ magyarságának gondja szakadt reá. Körülbelül hétszer járta végig Németország és Európa magyarságát, lelkigyakorlatokon, re100