Szolgálat 76. (1987)
Eszmék és események - A sivatag kivirágzik (Molnár Otto)
csolatban, amely azt mondja, hogy „Szeresd felebarátodat úgy, mint magadat“ (Lev 18,19)? Sajátos követelmény, visszautal önmagunkra és arra kötelez, hogy felmérjük szeretetünk teljességét, komolyan vegyük magunkat, bízzunk magunkban, főképp manapság, amikor eluralkodott a gyanú és sokan nem képesek elviselni saját magukat. Fogadjuk el magunkat lassacskán, mert Isten gyengéd tekintete nyugszik rajtunk, s ez a tekintet ahelyett hogy eltiporna, fölmagasztosítja kicsinységünket. így leszünk képesek felfedezni mások jó oldalait is, mivel mindannyiunknak vannak jó tulajdonságai. Mekkorát változna a világ, ha megszoknék, hogy derűs, mosolygós oldalunkról nézzük önmagunkat, és fölmelegednénk az isteni Nap melegénél, amit — ha bármilyen kis résen keresztül is — minden ember sugároz árnyékai és zordonságai közepette. Mennyivel vonzóbb lenne az Egyház is, ha több napraforgót és kevesebb szomorúfüzet ültetnénk, s ha többször mosnánk tiszta forrásvízzel és kevesebb- szer lúggal. Megtérésünk vezessen reményre és imára. A jövőtől való félelem elálla- tiasítja az embert, ha nem imádkozik: nem beszél Istenhez s ezért „ugat“ embertársaira; nem halad a Gondviselő felé, s ezért hajszolja testvéreit; nem ajánl fel semmit Istennek, s ezért bújik a többi ember elől. Valószínűleg minket is megkísért a gondolat: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit“ (Lk 5,5). De az igaz keresztény nem elégszik meg avval, hogy várja egy jobb világ hajnalát: dolgozik az éjszakában, a sötétségben; halad, „mintha már a láthatatlant látta volna“ (Zsid 11,2), s engedelmeskedik a parancsnak, hogy nyílt tóra evezzen, az Úr szavára kiveti a hálót (Lk 5,5). Főként ti, fiatalok, tanuljátok meg ebben az Eucharisztiában, „a világ szentmiséjében“, hogy meghallgathatjátok a világ szívverését. Tanuljátok meg, hogy azok a vesztett ügyek, amelyekért már senki sem akar meghalni! Vegyétek észre, kel már a hajnal, és vár titeket a Boldogságok útján! Újuljatok meg szívetekben, higgyetek az örömhírnek. Változtassatok életet, higgyétek, hogy Isten szeret benneteket. Amen. Roger Etchegaray bíboros A SIVATAG KIVIRÁGZIK Sokan imádják Párizst. Szerelmesei a városnak. Talán kultúráját bálványozzák, vagy talán csak azért, mert jólesik nekik a bűn? Párizs ugyanis mindent nyújt, még szemetet is bőségesen. Ha nem díszítenék évszázados templomok, első pillanatra a hitnek nyomát sem találhatnánk. Nemcsak nyugtalan tenger ez a város, hanem a magány és közöny sivatagja is. Istent mintha örökre száműzték volna belőle. És mégis, ebben a XX. századi Babilonban is él és éltet Isten Lelke. Mint a beton és aszfalt takaró alól előtörő s reményt sugalló virággal, úgy találkozunk Isten élő tanúival. Az új vallásos megmozdulások egyik jele a Jeruzsá- lemi Testvérek Közössége (Fraternité Monastique de Jerusalem). Pierre-Marie Delfieux fiatal lelkészben 1975-ben érlelődött meg a meggyőződés, hogy olyan közösséget alapítson, amely ebben a kőrengetegben szabad 86
