Szolgálat 76. (1987)
Eszmék és események - Meg akarsz gyógyulni? (Roger Etchegaray)
tan és világosan kifejti meggyőződését, s mély hitből fakadó választ ad. Mindvégig barátságos marad kérdezőivel sőt az ellenzékkel szemben is. A püspöki karral történt találkozásából világosan kitűnik, hogy az amerikai püspökök nem a pápa ellenzéke, ahogy a napi sajtó akarta híresztelni. Zavartalan lelkipásztori egységben, szövetségben maradt velük, habár előttük is szabatosan feltára álláspontját. Ugyanilyen barátságos hangnemben beszélt a hívekkel is. A sajtó szerint nagyobb tömegekre számítottak. Egyrészt azonban megkérdezhetjük: Ki határozza meg, milyen nagy tömegnek kell jelen lennie egy ilyen látogatáson? Másrészt mindenki elismerte, hogy — főleg az első napokban — a rossz idő sok embert elriasztott attól, hogy elmenjen a szabadtéren rendezett ünnepségekre. Mindjárt az első nap, a vihar közeledtére, félbe kellett szakítani a szertartást, hogy a résztvevők fedél alá kerülhessenek. Egyeseknek a kedvét pedig a szigorú biztonsági intézkedések vették el: nem kívántak kerülő utakon jutni el a pápához. A katolikusok nagy többsége azonban igen szívélyesen, lelkesen fogadta a „római zarándokot“ és Főpásztort. Érdemes volt? — kérdezik egyes kritikusok, mivel a látogatás anyagilag nagy terheket rótt az egyházmegyék vállára. Legtöbben azonban pozitív módon értékelik ezeket a zarándoklatokat. A „Megérte?" kérdésre talán egy öregasszony esete a legjobb válasz. Meg akarták győzni hozzátartozói, hogy ne menjen el a találkozóra, nézze kényelmesen otthon a televízióban. Ott még jobban láthatja. „Igen — mondotta a hölgy —, de akkor ő nem lát engem!“ A látogatások mindenütt nagy hatást gyakoroltak a hívekre és a jóindulatú emberekre. A pápai látogatás után 10 nappal végzett közvélemény-kutatás szerint nemcsak vasárnap, de kétköznapokon is emelkedett a misére járók száma. A Szentatya lelkesedése Jézusért magával ragadta őket. Katolikusok és más vallásúak egyaránt fölfedezték a pápában a béke, az igazságosság és emberi szolidaritás apostolát. Megérte, ha egy keveset is ezirányba fordította az emberek figyelmét! Megérte, ha egy lépést tettünk ezen nemes célok felé! Babos István MEG AKARSZ GYÓGYULNI? „Meg akarsz gyógyulni?“ (Jn 5,6) Furcsa kérdés. A beteg ne kívánná a gyógyulást? A Megváltó ne lenne hajlandó gyógyítani? Mindenesetre elképzelhetjük a jövő reményétől is megfosztott, 38 éve így élő ember meglepetését: végre valaki érdeklődik sorsa felől. Mégpedig az, aki gyorsan cselekszik, mivel ő az élet Ura. Egyetlen szava elegendő, mert teremtő szó árad belőle: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!“ „Meg akarsz gyógyulni?“ A kérdés alapjában véve számunkra feleslegesnek tűnik. De kifejezi Istennek az ember iránti aggodalmas szeretetét és tiszteletét, akit szabadnak teremtett, hogy felelősséget vállalhasson tetteiért. A szabadság az ember nemeslevele. „A szabad ember öntudatos térdhajtása tetszik nekem, mondja az Isten“ (Péguy). 84
