Szolgálat 76. (1987)
Eszmék és események - Zarándok és főpásztor (Babos István)
ZARÁNDOK ÉS FŐPÁSZTOR II. János Pál második útja Észak-Amerikában (1987. szept. 10—20) Az „Első pásztor“ nevű repülőgép az Egyesült Államok délkeleti partján, Miamiban szállt le. Utasát Reagan elnök vezetésével az amerikai nép fogadta. Úgy jött a pápa, mint a „béke, az igazságosság és az emberi szolidaritás zarándoka, akinek legfőbb vágya az emberiség nagy családjának felépítése“. A napi sajtó képviselői nem egy pontban ferdítve festették a pápa szándékait: mint keresztes hadjáratot hirdető, csapatait fegyelmező, semmi ellentmondást nem tűrő hadvezért, „főpásztort“ mutatták be az olvasóknak. A másik oldalon állnának viszont a helyi pásztorok és hívek, akiknek nem nagyon fűlik a foguk a fegyelemhez. Az egyik lap karikaturistája meg is álmodta: A pápa pásztorbot helyett útjelző táblát tart a kezében „egyirányú“ felírással, a katolikusok autója azonban pontosan az ellenkező irányba halad. Az ellentéteket főleg két ok válthatta volna ki. Nemrégiben megvonták a tanítási engedélyt Charles Currantól, a washingtoni Katolikus Egyetem erkölcstan tanárától, aki — nem egy kérdésben — az egyházi felfogástól eltérő elveket hirdetett. A Szentszék ugyanakkor korlátozta Raymond G. Hunthausen seattlei érsek hatáskörét is: először az Egyházi Törvénykönyv 403. kánonja értelmében segédpüspököt, majd utódlási joggal rendelkező koadjutort neveztek ki mellé, mert több kérdésben (papnevelés, a homoszexuálisok lelkipásztori ellátása, a sterilizáció) „nem elég határozottan járt el“. Mások viszont túl haladónak ítélték a püspöki kar utóbbi (a békéről és a gazdasági problémákról) körleveleit. Kínos összetűzésekre számítottak tehát, főleg Kaliforniában. Az újságírók álma azonban nem vált valóra. A főpásztor püspöktársaival és híveivel találkozott, együtt ünnepeltek és komoly eszmecserét folytattak. Az út főbb állomásai és témái Tíz napot töltött a pápa nálunk, ezalatt kilenc városban 49 alkalommal beszélt. Látogatásának főbb állomásai az Egyesült Államok déli és nyugati részét érintették, s nagyrészt az ún. perem-közösségeknek szóltak. Miamiban (Florida), szept. 10-én Reagan elnök üdvözlő szavai és a pápa válasza után Frank McNulty köszöntötte a papok nevében. A papi élet örömeiről és gondjairól szólva tisztelettudóan, de megemlítette, hogy a papi nőtlenség és a nők egyházi szolgálata olyan kérdések, amelyek igen komolyan befolyásolhatják az Egyház jövőjét. A pápa született művészként nyilvánította ki felfogását: „Eszembe jutott egy nóta.“ Amikor kijelentését megismételte, s mindenki odafigyelt, tovább folytatta: „Hosszú az út Tipperary-be. Hosszú utat kell odáig megjárni“ (It is a long way to Tipperary. It is a long way to go). New Orleansban (Louisiana), szept. 12-én 1800 személy képviselte az 1,8 millió amerikai néger katolikust. Nevükben Joseph Honze, Bilox néger püspöke köszöntötte a pápát, aki együttérzését és sajnálatát fejezte ki azért, hogy egy ilyen gazdag országban a négerek mégsem teljesen egyenjogúak. Az amerikai katolikusok 14 százaléka spanyol anyanyelvű és nagy részük a déli államokban él. Számuk egyre gyarapodik a bevándorlás következtében. 6 81
